Biocentrikus ökoszocializmus avagy a dinamikus ekvilibrium elmélete

Marosán, Bence Péter (2018) Biocentrikus ökoszocializmus avagy a dinamikus ekvilibrium elmélete. In: „Elmélet és gyakorlat - Marx 200 éve” A Társadalomelméleti Kollégium konferenciája, 2018. október 26-27, Corvinus Egyetem. (Unpublished)

Preview

Text Biocentrikus ökoszocializmus2.pdf Download (557kB) | Preview

Abstract

A Marx természetfelfogására vonatkozó szakmai-szakfilozófiai diskurzusban régóta (majdnem három évtizede: az 1990-es évek eleje óta) konszenzus van arról, hogy Marxnak igenis volt mondanivalója ökológiai, környezetvédelmi kérdésekben, mégpedig nagyon is sok mondanivalója volt ezen a téren. Arról van szó, hogy a Marx filozófiájára vonatkozó frissebb kutatások szerint Marxnak nem egyszerűen voltak megállapításai, észrevételei környezetvédelmi, környezetetikai kérdésekben, hanem kiforrott és koherens ökológiai, ökopolitikai elmélettel rendelkezett. Azonban ez az értelmezés – mely (nézetem szerint) sikeresen cáfolta azt a korábbi nézetet, amely szerint Marxnak nem volt ökológiája, és a természetre pusztán technokrata módon, kiaknázható és kiaknázandó erőforrások puszta gyűjteményeként tekintett –, szigorúan véve pusztán egy emberközpontú ökológiát engedett meg. Vagyis környezetvédelemre – ezen Marx-interpretáció szerint – az emberiség túlélése és hosszútávú prosperálása szempontjából volna szükség. Noha Marxnál kétségkívül sok olyan megállapítással és gondolatmenettel találkozunk, melyek arról szólnak, hogyan idegeníti el tőlünk a kapitalizmus a természetet, hogyan zsákmányolja ki a Földet, a természet „önértékére” vonatkozó kijelentés mégis csak elvétve bukkan fel nála. Ezért néhányan kifejezetten azt állították, hogy Marx tagadta a természet önértékét (Kovel 2007). Ami nem igaz: több olyan kijelentéssel is találkozunk Marxnál, de különösen Engelsnél (és mindenekelőtt az idős Engelsnél), amelyek a természet önértékét állítják. Ezen kijelentések sporadikus, elszórt volta miatt azonban a Marx ökológiájával foglalkozó szerzők egy része inkább azt a stratégiát választotta, hogy azt állítsák: Marx meghaladta instrumentális érték és önérték, illetve emberközpontú és természetközpontú szemlélet szembeállítását, (Burkett & Foster 2016). A jelen előadásban egy természet-, pontosabban életközpontú ökoszocialista perspektívát szeretnék felvázolni; amiben némileg más stratégiát választok, mint Burkett és Foster. Szerintem instrumentális érték és önérték, emberközpontú vagy természetközpontú szemlélet szembenállása nem haladható meg olyan módon, mint azt ők állítják, itt szívósabb ellentétekről van szó, melyek – nézetem szerint – nem egyszerűen a kapitalista társadalmi rendben, hanem inkább magukban a dolgok természetében vannak megalapozva, (Holmes Rolston III nyomán [Rolston 2005]). Inkább Marxot szeretném közelíteni a biocentrikus, illetve mélyökológiai filozófiai felfogásokhoz; a Marxnál és Engelsnél megtalálható, kétségkívül szerény számú, de azért ténylegesen meglévő megnyilatkozás alapján. Az ökoszocializmusnak egy olyan, a mélyökológiára nyitott változatát szeretném felvázolni, mely egyfelől nem törli el a különbségeket, bizonyosfajta rétegződést, szintekből álló szerkezetet foglal magában, a lényekben rejlő tudatosság, illetve öntudat világosságának fokozatai szerint, másfelől azonban a földi élőközösséget úgy kezeli, mint egyetlen nagy globális közösséget, melynek határai túlnyúlnak az emberi társadalom határain, oly módon, hogy az magában foglaljon minden élőlényt és különös populációt. Olyan, egyfelől marxista, másfelől életfilozófiai, életfenomenológiai keretrendszer kidolgozására szeretnék javaslatot tenni, mely képes sikeresen és koherensen egyesíteni az ember- és természetközpontú, illetve az individualisztikus és holisztikus ökológiai elméletek és öko-etikák, valamint öko-politikák legelőnyösebb (vagy legalábbis általam legelőnyösebbnek vélt) vonásait.

Actions (login required)

Edit Item