Láncszemek a kecskeméti homokkutatásról Első rész 1958-1983 = Chains of sand research in Kecskemét. Part 1: 1958-1983

Cserni, Imre (2014) Láncszemek a kecskeméti homokkutatásról Első rész 1958-1983 = Chains of sand research in Kecskemét. Part 1: 1958-1983. GRADUS, 1 (2). pp. 74-80. ISSN 2064-8014

Preview

Text 2014_2_AGR_013_CSERNI.pdf Download (241kB) | Preview

Abstract

Összefoglalás: Tartamkísérleteinkben 1955-84-ig az alábbi eredményekre jutottunk: Napraforgó tarlózöldtrágyázási kísérletünkben a bimbózás előtti alászántás némi termés-többletet eredményezett. A virágzás után alászántott napraforgó zöldtrágya termés csökkenést mutatott (Bauer, 1973). A foszfor műtrágya istállótrágyás vetésforgóban akkor bizonyult jobbnak, ha a 3 évi adagot egyszerre adtuk (Bauer, 1971., 1973a). A szöszös-bükkönyös rozsos vetésforgóban a foszfor termés-növelő hatása itt is akkor volt jobb, ha a 3 évi adagot egyszerre a zöldtrágya elé adtuk. A P mérleg egyensúlyához 30 kg/ha/év P2OS hatóanyag vetésforgóban elegendő. A P műtrágyázás termésbiztonságot növelő hatása pozitív volt (Bauer-Cserni,1984a), somkórós vetésforgóban elegendőnek mutatkozott 30 kg/halév P2OS hatóanyag a növények foszfor szükségletének kielégítésére, ugyanakkor a somkóró termésnövelő hatása műtrágyázás nélkül is jelentős volt (Bauer-Cserni1984b). Rozs monokultúrában: a P tápanyag mérleg 25 kg/ha/év adagban már egyensúlyba került. Az igen gyenge P-ellátottságú talajok a 60 kg/ha P2OS hatására már jó ellátottságú szint termés-eredményeit érték el. A foszfor trágyázásnak 10-12 94-os hatása volt és utóhatása a P trágyázási múlt függvénye. A foszfor tápanyag ellátás a rozs termésbiztonság növelésének egyik lehetősége az időjárási tényezőkkel szemben (Cserni, 1982.,1983a.,1995). Kukorica monokultúrában: igen gyenge humusz tartalmú talajainkon a nagyobb P adagok esetén a foszfor migrációjával is számolhatunk. A talaj AI-P2OS tartalmának 10 "mg/kg-mal való növeléséhez 90 kg/ha körüli P2O5-re van szükség. Melioratív P trágyázás csakis a talaj heterogenitások kiegyenlítésére javasolt. A foszforral rosszul ellátott talajainkon tervezett termés foszfor igényét meghaladó P trágyázás célszerű, míg a jobb ellátottságúaknál már elegendő a terméssel kivont P pótlás /Cserni,1982.,1984) Bauer vetésforgó kísérleteiben: az egy adag műtrágya (30:15:15 kg/ha/év N.P2OS és K2O hatóanyag) 6, a duplája 4.5 míg a háromszorosa 3 GE/ha termésnövekedést eredményezett. A 180 kg/ha-on felüli tápanyag adagok már alig növelték a termést és esetenként csökkentették is azt. A termőév kieséssel járó fővetésű zöldtrágyázás még pillangósok esetében is olyan terméskieséssel járt, hogy az homoktalajon veszteséges volt (Bauer, 1976a.,1976b., 1979, Cserni-Bauer,1998). A tartamkísérletek igazolták, hogy az év kiesés nélkül közbeiktatott szöszös-bükkönyös rozst és somkórót célszerűbb alászántás helyett feltakarmányozni, a tarló és gyökér maradványokat leszántva gyűrűs hengerrel lezárni és másod növényekkel hasznosítani ("kecskeméti módszer") (Bauer,1976., Bauer-Cserni 2002).

Actions (login required)

Edit Item