A vita interszubjektív beágyazottsága Heller Ágnesnél

Marosán, Bence (2021) A vita interszubjektív beágyazottsága Heller Ágnesnél. In: „Lábjegyzetek Platónhoz. A vita”., 2021. május 27-28., A Magyar Filozófiai Társaság konferenciája, Szeged.. (Unpublished)

Preview

Text Vita-Heller Ágnes-Marosán-2021.pdf Download (513kB) | Preview

Abstract

Heller Ágnes magyarul Életképes-e a modernitás? c. kötete a reflektált posztmodern perspektívájából íródott (1997: 10). A reflektált posztmodern nála a következőt jelenti: „a modern ember paradox világban él, s talán a legjobb az lenne, ami valószínűleg nem így lesz, ha megtanulna a paradoxonokkal együtt élni”. Ebben a kötetben mégis kitüntetett szerephez jut „az igaz tudás” problémája, és ezzel összefüggésben az Igazság is felbukkan a kötetben, sőt, végig ott kísért a mű lapjain. Az igaz tudást bizonyos nyelvjátékokon keresztül határozza meg Heller Ágnes; mely – még ha esetlegességgel, végességgel és partikularitással is terhelt – mégis csak a korlátozott érvényesség jegyét hordozza magán. Az Igazság azonban mindig szubjektív, amennyiben a szubjektum létét érinti, végső soron létkérdésről van szó, ami azonban szigorúan az egyéni egzisztenciáról szól, annak egészét illeti (1997: 43sk). Ez a szubjektum azonban szétszórt, „diaszpórikus”, esetlegességgel terhelt és nem írható bele semmilyen nagy narratívába anélkül, hogy erőszakot ne követnénk el vele szemben (1997: 245-266). A vita úgy jön ebbe a képbe, hogy életünket, akár magánemberként, akár tudósként, más emberekkel együtt kell élnünk, és embertársaink lényegi befolyást gyakorolnak mind arra, ahogyan tudósként „igaz tudást” keresünk, vagy magánemberként, esetleg filozófusként, az „Igazságot”, mint a valamilyen értelemben totalitásként felfogott létezést érintő igazságot szeretnénk feltárni. Minden tudományos és filozófiai elmélet, mely merész állítást vagy állításokat tesz az Igazság természetéről, mibenlétéről, konkrét tartalmáról, vitákat provokál, és ezzel arra is rámutat, hogy maga az Igazság keresése végső soron nem magányos, hanem interszubjektív, másokhoz, illetve egy közösséghez kötött tevékenység. Az előadásban Heller Ágnes nyomán arra fogok összpontosítani, hogy az igaz tudást eredményező nyelvjátékok mennyiben foghatók fel közösségi institúcióként, és az Igazságra való törekvés során (magánemberként vagy filozófusként) mennyiben szorulunk rá másokra, illetve a velük folytatott vitára. A filozófiai igazságnak ez a személyes, egzisztenciális karaktere kerül igazán előtérbe „A szubjektum halála?” c. tanulmányban.

Actions (login required)

Edit Item