Az elölségi harmónia a magyarban – artikulációs szempontok

Markó, Alexandra and Bartók, Márton and Csapó, Tamás Gábor and Gráczi, Tekla Etelka and Deme, Andrea (2020) Az elölségi harmónia a magyarban – artikulációs szempontok. Nyelvtan, diskurzus, megismerés. pp. 379-394.

Preview

Text Marko_etal_Simon-Tolcsvai_Nyelvtan-diskurzus-megismerés_WEB.pdf Download (360kB) | Preview

Abstract

A tanulmány célja a magyar egy szótagos harmonikus és antiharmonikus tövekben megjelenő í magánhangzó artikulációs elemzése. Gyakran idézett munkájukban Beňuš és Gafos (2007) három beszélő artikulációs adatai alapján azt állítják, hogy az antiharmonikus magyar tövekben az í ejtése közben a nyelv helyzete hátrébb van a szájüregben, mint ugyanezen magánhangzó ejtésekor a harmonikus tövekben. A szerzők eltérő harmonikus és antiharmonikus töveket hasonlítottak össze, még ha a mássalhangzós kontextus többé-kevésbé kontrollált volt is. A jelen kísérletben a szív és a nyír szavak homofón változatait elemeztük, amelyek főnévként harmonikusan viselkednek (például szívvel, nyírrel), míg igei használatukban antiharmonikusan (például szívod, nyírod). A szavakat négy beszélő bemondásában rögzítettük egyrészt izoláltan (a szavakat önmagukban, ahol a névszói és igei funkciók elkülönítését a beszélőknek mutatott képek segítségével kíséreltük meg elicitálni), másrészt kontextusban, ahol a célszavakat kontrollált módon elöl, illetve hátul képzett magánhangzók követték. A kísérletet elektromágneses artikulográffal végeztük, és a nyelv elülső részére helyezett négy szenzor vízszintes helyzetének szekvenciáját hason lítottuk össze a harmonikus és az antiharmonikus kondíciókban általánosított additív modellekkel. Az eredmények szerint a szenzorok vízszintes helyzete nem tért el a kondíciók mentén sem az izolált, sem a kontextusba ágyazott hely zetben.

Actions (login required)

Edit Item