Mahler, a scherzo és a "kísérteties"

Péteri, Lóránt (2015) Mahler, a scherzo és a "kísérteties". Musica Scientia . Rózsavölgyi és Társa, Budapest. ISBN 9786155062216

Text Mahler_nyomdai.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (36MB)

Abstract

A könyv műfajtörténeti szempontból közelít Mahler szimfonikus művészetéhez. Ez a megközelítés az eddigi Mahler-kutatásban csak igen ritkán érvényesült. Munkám legáltalánosabban arra a kérdésre keresi a választ: miért és hogyan képes a műfaj zenei jelentést létrehozni a hosszú 19. század európai koncertzenéjében? Figyelmemet a scherzo műfajára irányítom, amelyet az európai modernitás sajátos termékeként értelmezek. Bizonyítom, hogy a scherzót különleges kapcsolat fűzi a „kísérteties” (das Unheimliche) Sigmund Freud által leírt jelenségéhez. Ennek az összefüggésnek a megvilágításával bekapcsolódom abba a kiterjedt tudományos diskurzusba, amely az értelmezés eszközeként alkalmazza e freudi kategóriát a 19. század és a régi századforduló irodalmának, szépművészetének és zenéjének vizsgálatában. Amikor a 19. századi scherzót állítom a középpontba, a zenetörténet-írás egyik adósságának törlesztésében veszek részt, hiszen – meglepő módon – e műfaj történetének megírására kéziratom lezárásáig a nemzetközi irodalomban nem került sor.A formára és az intertextualitásra összpontosítva részletesen elemzem azt a párbeszédet, amelyet Mahler 2. szimfóniájának 1893-ban keletkezett III. tétele folytat a scherzo műfaji hagyományaival. A vizsgálat során számot vetek a mahleri forma elemzésének elméleti kihívásaival, ismertetem Mahler formai gondolkodásának fogalmi kereteit, és összehasonlító, kritikai vizsgálat során mutatom be a Mahler-tétel eddigi szerkezeti elemzéseit. A „többdimenziós forma” Carl Dahlhaustól származó kategóriáját alkalmazva rávilágítok arra: Mahler 2. szimfóniájának Scherzójában eltérő formai szerveződések egyidejű jelenléte mutatható ki. Részletesen foglalkozom a tétel három, eleddig figyelmen kívül hagyott formai jellegzetességével. (1) A mű első, jól elkülönülő formarésze önállóan is egy teljes értékű szimfonikus scherzo-tételt alkotna; (2) a tétel leírható úgy, mint egyazon tematikus halmaz elemeinek két, egymásra következő permutációja; (3) a tétel egyik meglepő tematikus visszatérése a formában benne rejlő végtelenség lehetőségére utal. A mahleri formai megoldásokat lételméleti modellekként értelmezem, s olyan szerzők írásainak kontextusában magyarázom, akik Mahler alkotó művészetére nagy hatást gyakoroltak (E. T. A. Hoffmann, Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche). Az intertextuális utalások között nem csak a koncertzenéből származó idézeteket veszem számításba (J. S. Bach, Schumann, Bruckner), hanem részletesen foglalkozom a tánczene jelenlétével is a tételben. A tétel zenei anyagainak jó részét először megfogalmazó Des Antonius von Padua Fischpredigt című dalt a Tanzlied („táncdal”) műfaji keretei között értelmezem. Mindez felveti a populáris, illetve folklorisztikus zenei hagyományok jelenlétének kérdését. Kimutatom, hogy miközben a tétel alapvetően az osztrák-bajor Ländlerre hivatkozik, a zene további jellegzetességei (hangszerelés, jellemző hangközlépések, stb.) az Osztrák-Magyar Monarchia keleti vidékeinek zenei praxisaira utalnak. Ily módon a tétel felfogható egy összetett, konfliktusoktól sem mentes közép-európai identitás kifejeződéseként is. Mahler scherzójának megoldásait nem önmagukban, hanem mindvégig a műfaji hagyomány tükrében elemzem. A 2. szimfónia scherzóján túl kitekintek Mahler többi, azonos műfajú tételére is. A műfaji hagyományokhoz való kötődés, a hagyományokkal folytatott konfliktusok és a megújításukra tett kísérletek jelenségeit kutatom. A műfajtörténeti szemléleten alapuló álláspontomat ütköztetem a Mahler-mű újabb elemzőinek (C. Abbate, E. T. Abbate, R. Knapp) megállapításaival, amelyek elsősorban a mű programjain alapulnak.

Actions (login required)

Edit Item