Ugyanaz, de nem ugyanolyan. A test feltámadása Ikoniumi Amphilokhiosz értelmezésében

Pásztori-Kupán, István (2014) Ugyanaz, de nem ugyanolyan. A test feltámadása Ikoniumi Amphilokhiosz értelmezésében. In: Magyar Patrisztikai Társaság XIV. országos konferenciája, 2014. június 26-28., Esztergom, Magyarország. (Submitted)

Preview

Text PKI_2014_MPT_Amphilokhiosz.pdf Download (239kB) | Preview

Abstract

A test feltámadásáról szóló hitvallási tétel értelmezése körül hosszú évszázadok óta vita folyik különböző teológusok és teológiai irányzatok között. A kérdés pusztán amiatt is izgalmas, mivel „a test feltámadása” csak a nyugati egyházban elterjedt Apostoli Hitvallásban szerepel, az ún. Niceai–Konstantinápolyi Hitvallásban (381) nem, annak ellenére, hogy a Mopszvesztiai Theodórosz szír nyelven fennmaradt Katekézisében szereplő ún. Antiochiai hitvallás (379?) – amely a Nicaeno–Constantinopolitanum közvetlen elődjének tekinthető – tartalmazta a kifejezést. Jelen írásunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy miképpen értelmezte ezt a gondolatot a kortárs Ikoniumi Amphilokhiosz (kb. 340/345 – kb. 394 után), a kappadókiai atyák közeli barátja. Noha az idő meglehetősen mostohán bánt Amphilokhiosz örökségével, a tőle fennmaradt részletek és töredékek tanúsága alapján nemcsak kiváló teológus, hanem megfelelő humorérzékkel is megáldott gondolkodó lehetett. Krisztus feltámadásának példájából kiindulva olyan frappáns és szinte epigrammatikusan tömör megfogalmazásokkal láttatja az egyetemes feltámadás kérdését, amelyek még a huszadik és huszonegyedik századok szellemi irányzatainak a személyre vonatkozó megállapításai után is korszerűek maradnak. Ezek között szerepel az a kijelentése, miszerint a feltámadott test ugyanaz, de nem ugyanolyan. A negyedik század teológiai szakkifejezéseinek anakronizmusoktól mentes értelmezése, valamint Amphilokhiosz következetes szóhasználatának figyelembevétele alapján megalapozottnak látszik az a megállapítás, miszerint Ikonium egykori püspöke számára a test feltámadásának gondolata elsősorban a személyazonosság megőrzését jelenti. Ez a felismerés pedig önmagában is értékes örökséget képvisel a jelen teológusai számára.

Actions (login required)

Edit Item