A bírósági mediáció kapujában

Szekeres, Diána (2015) A bírósági mediáció kapujában. In: Alkalmazott tudományok II. fóruma. Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, pp. 617-649. ISBN 978-963-7159-99-2

Preview

Text birosagi_mediacio_kapujaban_full_SZD_alktud2_konfkot.pdf Download (338kB) | Preview

Abstract

A mediáció tényleges értelemben véve a kreatív egyezségteremtés művészete, amely az emberek között kialakult versengés, rivalizálás helyett együttműködési javaslatokat helyez előtérbe és kínál fel, elsődleges céljaként a keletkezett konfliktusok megegyezés irányába terelését fogalmazza meg. A mediációs eljárás nem a kompromisszumra törekszik, tényleges megvalósítandó célja a konszenzus elérése. Egy önkéntes folyamat az egyezségteremtés, amely során a kölcsönösen elfogadható egyezség elérése a cél, segítő részvételével elkerülhető a holtpont kialakulása, illetőleg lehetséges annak feloldása, megakadályozható a vita kiterjedése. A mediátor szerepében lévő személy kulcsfeladata az önreflexió, egyfajta katalizátorszerepet kell a személynek betöltenie, koncentrálva a felek érdekeire, nem pedig a múlt eseményeire és az elfoglalt pozíciókra. A mediátor a múltbeli eseményekre és a felek szituációban betöltött pozícióira fókuszál, miközben a folyamatot irányítja és egyúttal a felek segítőjeként szolgál. A szükségletek és érdekek meghatározásában kulcsfontosságú szerepet tölt be a személye. Fontos, hogy csupán a felek kommunikációját segítheti, mivel a felek közötti sikeres megállapodás alapvető feltétele, hogy a felek maguk jussanak el az egymás közötti kommunikáció során a konszenzus eléréséhez, csak így várható el ugyanis, hogy a közös megállapodást be is tartsák. A felek tényleges értelemben kompetenssé válnak, hiszen saját ügyükben döntenek, saját döntést hoznak, azt magukra nézve kötelező érvényűnek tekintik, így vállalják a döntésükért a felelősséget, kötelező érvényűnek elismerve azt maguk számára.

Actions (login required)

Edit Item