Repository of the Academy's Library

„Tartózkodás a radikalizmustól.” Gadamer – Heideggeren és Derridán innen

Nyírő, Miklós (2012) „Tartózkodás a radikalizmustól.” Gadamer – Heideggeren és Derridán innen. In: Filozófia mint de(kon)strukció: Heidegger és Derrida. A filozófia útjai (14). L'Harmattan, Budapest, pp. 269-286. ISBN 978-963-236-574-9

[img]
Preview
PDF
Nyiro_-_Tartozkodás_a_radikalizmustol_-OT-E.pdf

Download (192Kb)

Abstract

Gadamer filozófiai álláspontjának Heidegger, illetve Derrida viszonylatában történő pozicionálására elsősorban Gadamernek az utóbbiak sajátos radikalizmusától való tudatos elhatárolódása szempontjából vállalkozom, „’Tartózkodás a radikalizmustól.’ Gadamer - Heideggeren és Derridán innen” című tanulmányomban. Heidegger „radikalizmusának” öt aspektusát különböztetem meg. Ezek: a korai szakasznak a „tulajdon létéből kibontakozó tényleges élet eredetkutatását” célzó programja; a vezérfonallá előlépő, „a” lét értelmére irányuló kérdés; e kérdésnek – a filozófia mint szigorú tudomány husserli eszméjéhez csatlakozó – fundamentálontológiaként való tematizálása; a metafizika meghaladásának világtörténeti jelentőséggel felruházott (helyenként messianisztikus felhangú) programja; valamint a heideggeri gondolati útnak mindvégig alapvonulatát képező, a lét megnevezését célzó – eszkatologikusnak mondható – törekvés. Másfelől, a derridai dekonstruktivizmust mint ami „a messiási küldetés-tudat transzcendentális grammatológiája” értelmezem, s „radikalizmusát” két aspektusában, egyfelől az ún. „messiási” mint „az eljövő jelene”, másfelől e messiási „infrastruktúrája” (vagyis a játék, jel és struktúra dekonstruált fogalmai) rekonstruálása révén – összefüggésükre is rámutatva – mutatom be. Mármost Gadamer „a metafizika de(kon)strukciója” radikalizmusának e két formájától egyaránt, explicit módon elhatárolódik. Érveinek három összefüggő megfontolás képezi a bázisát. Egyfelől arra hívja fel Gadamer a figyelmet, hogy a Heidegger és Derrida metafizikakritikájának célpontját képező „szubsztanciametafizika horizontja” – mely magában foglalja a szubsztancia fogalmának a szubjektivitás és a tudományos objektivitás fogalmává való átváltozását is – nem alkalmas arra, hogy átfogja filozófiai örökségünk egészét, ugyanis „búvópatakként kíséri az arisztotelészi-skolasztikus metafizika történetét” a szép platóni metafizikájának és a fénymetafizikának az a hagyománya, amely „a hermeneutikai világtapasztalat ontológiai hátterét” alkotja. Ennyiben pedig „a” metafizika egyáltalában vett meghaladásának a programjai, radikalizmusuktól elvakultan, elvétik a saját hagyományukhoz való adekvát viszonyt. Másfelől – általánosabban –, Gadamer hermeneutikai univerzalizmusa azokra a hermeneutikai kötöttségekre – így mindenekelőtt a hermeneutikai kör áttörhetetlenségére, s az abból való kilépés teljesíthetetlenségére, sőt „az értelemmel éppenséggel ellentétes” voltára – kíván emlékeztetni, amelyeknek „a konstrukció modern szempontja … is alá van vetve”, s így „megszabják a filozófus helyét a modern világban”. Ha a filozófiai radikalizmus elszabadul a beszélgetésként végbemenő nyelviség Gadamer által terra firmaként jellemzett talajáról, s monologikussá válik, az eleddig létezők kritikája pedig utópisztikus és eszkatológikus tudattá fokozódik, akkor fennáll a veszély, melyet Gadamer éppen Derrida és Heidegger kapcsán diagnosztizál: ti. hogy „tulajdonképpen önmagukat interpretálják és nem azt, amit ők mindenkor interpretálni vélnek.” Végül, az efféle eszkatologikus, illetve utópikus-messianisztikus tudattal Gadamer azt a követelményt szegezi szembe, hogy legyen „érzékünk az itt és most tehető, a lehetséges és a helyes iránt”. Ha a gondolkodás a radikalizmus valamely formája nevében felhatalmazva érzi magát arra, hogy – miként Heideggerről állítja Gadamer – átugorja „az embertársi együttélés strukturált egységeinek … megőrződési képességét”, vagy – miként Derrida teszi – „az embertársi együttélés strukturált egységeinek e megőrződési képességet” radikalizált transzformálása iránti igényével és egyre megújuló provokációja révén, túlintellektualizálása, vagy éppen messiási átpolitizálása révén veszélyeztesse, akkor a gadameri hermeneutika – a „hermeneutikai közösség” eszménye nevében – ezt a felhatalmazást kívánja visszavonni.

Item Type: Book Section
Subjects: B Philosophy. Psychology. Religion / filozófia, pszichológia, vallás > B1 Philosophy (General) / filozófia általában
Depositing User: dr. Miklós Nyírő
Date Deposited: 07 Nov 2012 11:56
Last Modified: 07 Nov 2012 13:24
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/3281

Actions (login required)

View Item View Item