A diffúz nagy B-sejtes lymphoma modern szemlélete és kezelése | Recent advances in the understanding and treatment of diffuse large B-cell lymphoma

Gergely, Lajos and Illés, Árpád (2016) A diffúz nagy B-sejtes lymphoma modern szemlélete és kezelése | Recent advances in the understanding and treatment of diffuse large B-cell lymphoma. Orvosi Hetilap, 157 (31). pp. 1232-1241. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2016.30474.pdf Download (184kB) | Preview

Abstract

Absztrakt A diffúz nagy B-sejtes lymphoma a leggyakoribb a non-Hodgkin-lymphomák között. A ciklofoszfamid-vincristin-adriablastin-prednisolon kemoterápiával a betegeknek már közel 50%-a meggyógyítható volt, majd a rituximab hozzáadásával a gyógyulási arány már 60% fölé emelkedett. Ez a javulás jelentős, de további növekedést kellene elérni a betegek gyógyulási arányában. Az utóbbi években elvégzett genetikai vizsgálatok számos új, a patogenezisben is szerepet játszó és terápiás célpontként is szolgáló mutációt azonosítottak a betegségben. A diagnosztika ma már rutinszerűen alkalmazza a 18-fluoro-deoxi-glükóz-pozitronemissziós komputertomográfiás vizsgálatokat a Lugano klasszifikációs rendszer részeként. Ezen adatok alapján egyre pontosabban meghatározható a betegek prognózisa, és kiválaszthatók azok a betegek, akik valamelyik új, szelektíven ható gyógyszerre esetleg reagálhatnak. Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, az újabb kezelések bevezetése várhatóan a közeli jövőben tovább fogja javítani a betegek túlélési esélyeit. Az összefoglaló közlemény áttekintést ad a közelmúlt újdonságairól, kiemeli a ma használatos és javasolt kezeléseket, továbbá áttekintést ad a jelenleg kipróbálás alatt álló és bevezetendő kezelésekről is. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241. | Abstract Diffuse large B-cell lymphoma is the most common type of non-Hodgkin’s lymphoma. Using the conventional cyclophosphamide adriablastin vincristin prednisolon polychemotherapy about 50% of the patients were cured. The addition of rituximab to the regimen increased the cure rate to 60%. This is a major improvement, however, further advance is still needed to increase the cure rate. The extensive genetic testing performed recently revealed several important pathognomic mutations as potential targets in this disease. Routine diagnosis of patients now includes the use of ¹⁸Fluor-deoxy-glucose positron emission computer tomography, according to the recent Lugano classification system. With all these data we can better predict the prognosis of patients, and we can select candidates for novel targeted therapies as well. Answering these questions, and utilizing novel therapies possibly will further increase the cure rate in the near future. This paper summarizes current diagnostic and therapeutic approaches and describes recent understanding in the mutations and pathognomic changes resulting in the disease. The authors also summarize the data available on experimental therapies possibly entering clinical pratice in the forthcoming years. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241.

Actions (login required)

Edit Item