Magyarország templomépítészete 1945–1964 között

Vukoszávlyev, Zorán and Urbán, Erzsébet (2016) Magyarország templomépítészete 1945–1964 között. Építés - Építészettudomány, 44 (3-4). pp. 247-315. ISSN 0013-9661

Preview

Text 096.2016.44.3-4.4.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Második világháború utáni építészetünk építészettörténeti értékelése mind ez idáig kevéssé foglalkozott a templomépítészet kérdéskörével. Ennek teljes emlékanyagot átfogó értékelése még nem történt meg, alapvetően vázlatát sem adta meg még kritikai építészettörténet-írásunk. Nem meglepő mindez, hiszen összegző megállapításként kezelt axióma: az 1948-at követő politikai fordulat után 40 évig nem lehetett templomot építeni, a kivételesnek tekinthető esetek pedig legfőképp politikai propaganda céllal jöttek létre. Ezt a vélekedést már a rendszerváltás környékén megindult társadalomtudományi és egyháztörténeti kutatások megkérdőjelezték, de az utóbbi negyedszázad építészettörténeti kutatásai még csak részleteiben írták felül. Stíluskritikai értékelésen alapuló átfogó kutatás a témában még nem történt. Hazai építészetünk második világháborút követő változásait alapvetően a modern építészet folytonossága mentén szokásos vizsgálni — ez a módszer követhető a két világháború között kibontakozó progresszív modern templomépítészet hatásaként is a vizsgált időszakban. Az alkotói megközelítés értékelésére hangsúlyt helyező kutatásunk a stíluskritikai értékelésekkel kibővülve jóval összetettebb és árnyaltabb képet nyújt: nemcsak a modern továbbélését, hanem a tradicionális stílusirányzatok mentén megjelenő, szintézist biztosító folyamatokat is elhelyezi az építészettörténet értékrendszerében. A második világháborút követő gyors politikai és társadalmi változások által létrejött, alapvetően egyházellenes közeggel jellemezhető mintegy 40 évből jelen tanulmány keretei között a legdinamikusabbnak jellemezhető első két évtizedet vizsgáljuk. Az 1945–1964 közötti időszak hazai templomépítészetének értékelése egy tendenciáiban jól körülhatárolható korszakot fog mutatni számunkra. Ennek természetesnek tűnő belső fordulópontja az 1956-os forradalmat követő politikai-társadalmi változás, de az egyházak ügye és a vallásosság kérdésköre csak egy évtizeddel később kerül nyugvópontra. A stíluskritikailag meghatározható határvonal hazai templomépítészetünkben is fordulatot hoz — építészalkotói megközelítésű elemzéssel bizonyítjuk e korszakhatár felállításának létjogosultságát, melyet építészeti tipológiai vázlatunk is alátámaszt a teljes emlékanyagot átfogó tanulmányunkban. | Hungarian architectural historical appraisements have not dealt extensively with the issue of the post war church architecture. The exhaustive assessment of the whole heritage has not done yet, and also the outline of the critical architectural historical writing is not completed in the topic till now. This is not surprising, as it was a summarizing axiom that after the 1948 political turn-round churches cannot been built in the country for 40 years, and the exceptional cases were just the aims of the political propaganda. This supposition was already queried by the social and Church historical researches in the years of the political turn (1989), but the last 25 years disquisitions wrote over just partly these early statements. Overall research based on style critical assessments has not done yet. The changes of our church architecture after the World War II is usually examined by the continuity of the modern architecture — this method can be followed in the effect of the progressive modern church architecture in the examined period. The authorial and style critical approach in the research gives a more complex and varied picture: not only the survival of the modern can be identified but also the synthetic processes appear along the traditional styles in the values of the architectural history. The anticlerical medium, basically caused by the quick political and social changes, was in evidence after the WWII. Our analysis considers the most dynamic, first two decades of these ensuing years from the 40 years socialist period. The assessment of our national church architecture between 1945–1964 shows us a well confinable period in their tendencies. It seems that the natural turning point is the political-social change after the revolution in 1956, but the situation of the churches and the questions of the religiousness reach an acceptable status just a decade later. The style critical definable boundary bring a turn in our church architecture — we prove this period boundary with an architectural authorial approaching assessment, and the architectural typological survey of the whole building heritage also confirms our periodization.

Actions (login required)

Edit Item