A dominátus közjoga (284-476) (KÉZIRAT)

Pókecz Kovács, Attila (2016) A dominátus közjoga (284-476) (KÉZIRAT). Dialóg Campus. (Unpublished)

Text A dominatus közjoga (284-476) Bolyai.pdf Restricted to Registered users only Download (1MB)

Abstract

A principatus korának végén a széteséshez közel álló birodalmat Diocletianus (284-305) újjászervezte és a hadsereg feletti uralom megszerzésével meg is erősítette. Intézkedéseivel formálisan megszüntette a principatust és megteremtette a közjogi alapokat az egyeduralomra épülő abszolút monarchia, a dominátus kiépüléséhez. Az általa megkezdett reformokat Constantinus (305-337) teljesítette ki, aki keleties vonásokkal színesített egyeduralmat valósított meg (dominus et deus) és egyúttal kiépítette a Nyugat Római Birodalom 476-os bukásáig működő központi kormányzat és területi igazgatás rendszerét. A dominátus központi kormányzata a közélet teljes bürokratizálásán alapult és az általa gyakorolt állami tevékenység elsődlegesen az uralkodói akarat gyakorlati megvalósítását szolgálta. A központi hivatalok és azok vezetői a főhivatalnokok (magister officiorum, quaestor sacri palatiii, comes sacrarum largitionum, comes rerum privatarum praepositus sacri cubiculi) a császárnak alárendelten működtek. A területi igazgatás szintén központosítottan és bürokratikusan szerveződött, amelynél a fejlődés során a katonai és a polgári hatalom teljes mértékben elkülönült. A centralizált területi igazgatás háromszintű lett, de megmaradt a praefectus urbi által vezetett Róma és Constantinapolis sajátos igazgatási szervezete. A dominátus korának közjoga a szakképzett és feladatát fizetésért ellátó hatékony hivatalnokszervezeten alapuló működtetésével mintaként szolgált a későbbi korok birodalmai számára is, ezért eredményei jól hasznosíthatók a modern államtudományokat és igazgatástörténetet művelők széles táborának tagjai számára is.

Actions (login required)

Edit Item