A Petrarca-hagyaték sorsa és a De remediis utriusque fortunae 14. századi másolatai

Lengyel, Réka (2016) A Petrarca-hagyaték sorsa és a De remediis utriusque fortunae 14. századi másolatai. In: Lát(szó)tér: Fiatal kutatók italianisztikai tanulmányai. SZTE BTK Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék, Szeged, pp. 71-86. ISBN 978-963-306-509-9

Preview

Text Lát(szó)tér_Lengyel Réka.pdf - Published Version Download (636kB) | Preview

Abstract

Petrarca élete utolsó évtizedében abban az inspiráló szellemi közegben élt, amelyet a venetói művelt értelmiségiek társasága jelentett. 1362 őszén Velencét választotta lakóhelyéül, majd 1368-ban, több hónapos paviai tartózkodás után Padovába költözött. Pártfogója, a város akkori ura, Francesco da Carrara il Vecchio neki ajándékozott egy földterületet Arquàban, ahol Petrarca 1369-ben házat épített, kertjébe növényeket, fákat telepített – lányával, Francescával, annak férjével és az unokáival itt töltötte el hátralévő éveit, ahogyan azt leveleiben is megörökítette (Sen., XV, 5; XIII, 8).1 Házának dolgozószobája óriási kincset rejtett: évtizedek fáradságos munkájával összegyűjtött, értékesnél értékesebb köteteit és saját műveinek kéziratait. 1374-ben bekövetkezett halála után hatalmas könyvtárát végakaratának megfelelően két részre osztották: a nagyobbik rész Francesco da Carrara tulajdonába került, a kisebbik rész, amely főként másod-, harmadpéldányokból, értéktelenebb kódexekből állt, az író családjánál maradt. Ők örökölték Petrarca eredeti kéziratait is, amelyeknek értékét fel sem becsülhették.2 Így lett a kéziratos hagyaték gondozója az író veje, Francescuolo da Brossano, aki – bár apósát szerette és tisztelte – nem tett szert kiemelkedő műveltségre. Petrarca ezért halála előtt felkérte a padovai Lombardo della Setát, akivel utolsó éveiben, legközelebbi barátait sorra elveszítve, igen szoros kapcsolatba került, hogy segítsen Francescuolónak kéziratai megőrzésében, a velük kapcsolatos teendők ellátásában.

Actions (login required)

Edit Item