Reakciók a szocreálra: Forma és ideológia a magyar ipari építészetben 1950 és 1956 között

Haba, Péter (2012) Reakciók a szocreálra: Forma és ideológia a magyar ipari építészetben 1950 és 1956 között. Építés - Építészettudomány, 40 (3-4). pp. 331-363. ISSN 0013-9661

Text eptud.40.2012.3-4.6.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2032. Download (9MB)

Abstract

A tanulmány az 1950 és 1956 közötti időszak magyar ipari építészetének és a szocialista realizmus elveinek sajátos kölcsönhatásával foglalkozik: a korszak építészetelméleti és formálásbeli tendenciáit e speciális építészeti műfaj aspektusából kíséri végig. Egyfelől rámutat arra, hogy a Rákosi-korszak hivatalosan diktált építészeti ideológiája az ipari épületek tervezését a szigorú gyártástechnológiai követelmények és a rendkívül összetett épületszerkezeti megoldások következtében sokkal kevésbé tudta meghatározni, mint a lakó- és középülettervezést, s ekképp az ipari építészet a szakmai ellenállás szinte legendássá váló bázisa lett. Másfelől azt is kiemeli, hogy mindemellett a szocialista realizmus stiláris előírásaihoz való igazodást vagy legalábbis a szocialista világrendet kifejező „ipari formálásmód” megteremtését az idő előrehaladtával egyre inkább elvárták a szakmapolitika képviselői – bár a szocialista realizmus „ipari” változatának kialakításához a tervezők a gyakorlatra csak nehezen lefordítható elméleti hátteret kaptak. Mindezek hatására az ipari építészet egyes köreiben olyan formálásbeli stratégiák bontakoztak ki, melyeket ugyan a szocialista realizmus „légköre” hívott létre, de amelyek többnyire nem a kész sémák szorgalmas követésében merültek ki, hanem a szuverén szakmai elvekből még többé-kevésbé levezethető reakcióként tűntek fel – a szovjet minták, illetve a hazai építészeti ideológia pontos követésére csak ritkán került sor. Az elemzés e tendenciák vizsgálatát követően azt kísérli meg feltárni, hogy az ipari építészetnek milyen szerepe volt a politikai enyhüléssel párhuzamosan bekövetkező ideológiai váltásban. | The focus of this study is the unique relationship between Hungary’s industrial architecture and the principles of socialist realism in the years between 1950 and 1956, giving an assessment of tendencies in architectural theory and application of forms from the aspect of that special genre. On the one hand the study points out that the official architectural ideology of the Rakosi era could influence the design of industrial building structures much less than that of residential and public facility design due to strict technology requirements and the extremely complicated structural options, as a result of which industrial architecture could become an almost proverbial basis for professional oppositionism. On the other hand, the study demonstrates that as time went by architectural policy makers more and more expected designers to adopt stylistic requirements of socialist realism or at least create a method of applying forms expressing the socialist world order, though the ideological background designers were given to develop an “industrial” version of socialist realism was difficult to interpret. As a result, some circles of industrial architecture developed tendencies for using forms, which, though inspired by the atmosphere of socialist realism, were in most cases not just faithful copies of available patterns but manifestations still rooted more or less in the sovereign principles of architecture; designers rarely resorted to exact copies of Soviet models nor did they follow closely the official ideology in Hungary. Apart from assessing those tendencies, the author makes an attempt to reveal the role of industrial architecture in the ideological paradigm shift which took place at the time of political thaw.

Actions (login required)

Edit Item