REAL

Auf Reisewagen applizierte „Benefiziarierabzeichen“ aus zwei nordostpannonischen Wagengräbern. Die eraviskische Stammeselite im Dienste Roms

Mráv, Zsolt (2011) Auf Reisewagen applizierte „Benefiziarierabzeichen“ aus zwei nordostpannonischen Wagengräbern. Die eraviskische Stammeselite im Dienste Roms. Archaeologiai Értesítő, 136 (1). pp. 21-61. ISSN 0003-8032

[img] Text
archert.136.2011.2.pdf
Restricted to Repository staff only until 31 December 2031.

Download (2477Kb)

Abstract

Den Gegenstand der Studie bilden zwei sog. „Benefiziarierabzeichen“, die im NO-Teil der Provinz Pannonia inferior, in Sárszentmiklós (Kom. Fejér) und Zsámbék (Kom. Pest), gefunden wurden, in je einem kaiserzeitlichen Wagengrab. Der Autor weist nach, dass diese Abzeichen ursprünglich an den begrabenen Wagen befestigt waren und die einstigen Wagenbesitzer (zugleich die vermutlichen Verstorbenen der Gräber) Unteroffiziere im principalis-Chargen (wie frumentarii, beneficiarii oder speculatores) waren, die man ins Statthalterbüro kommandiert hatte. Mit Hilfe dieser Tatsache konnte nicht nur eine neue, der Funktion nach gesonderte Gruppe der principalis-Abzeichen definiert, sondern auch die Reliefs anders beleuchtet werden, die principales auf ihren Dienstreisen auf dem Wagen sitzend darstellten. Auf Grund der nicht in direkt militärischem Kontext (z. B. in Gräbern, Heiligtümern) gefundenen Abzeichen hat der Autor versucht, einen Unterschied zwischen dem Eigentumsrecht der tatsächlich als Lanzenabzeichen getragenen und der nur mit Emblemen versehenen, meist zur Tracht oder Ausrüstung der principales gehörenden Kleinfunde (wie Fibeln, Gürtel- und Schwertriemenbeschläge) zu machen. Die Bestattung mit dem Wagen war aristokratischer Bestattungsbrauch der lokalen vornehmen Eravisker. So gehörten auch die Wagen besitzenden principales von Sárszentmiklós und Zsámbék zu dieser Stammeselite, die sich schon seit Ende des 1. Jahrhunderts zunehmend enger mit dem Heer verflochten hatte und seit der zweiten Hälfte des 2. Jahrhunderts das Statthalterbüro mit über gute Lokalkenntnisse verfügenden Unteroffizieren versah. Im Appendix der Studie werden auch vier neue Bronzebeschläge veröffentlicht, die zur Ausrüstung pannonischer principales gehörten. | A zsámbéki és a sárszentmiklósi kocsisír inventáriuma a két-, illetve négykerekű utazókocsik mellett ún. beneficiarius-emblémákat (talán kifejezőbben „helytartói törzsjelvényeket”) is tartalmazott, amely a helytartó képviseletében eljáró privilegizált, bizonyos közigazgatási és rendőri feladatokat ellátó, principalis rangú katonák (beneficiarii, frumentarii, speculatrores) jelvénye volt. A jelvényeket alakjuk és felerősítési módjuk miatt csak a sírokba eltemetett utazókocsikra erősíthették fel. A kocsik tulajdonosai halálukkor tehát olyan rangban szolgáltak a római hadseregben, amely feljogosította őket a jelvény használatára. A rangjukhoz és beosztásukhoz szükséges hivatali kocsijuk – amilyeneket a sirmiumi, viminaciumi és tomi, valamint talán a vaison-i reliefeken is ábrázoltak – nem a cursus publicus állami járműve volt, hanem fegyverzetükhöz hasonlóan saját tulajdonukat képezte, amelyet ízlésüknek és anyagi lehetőségeiknek megfelelően szereztek be. Mindennapos szolgálati útjaikon általában ezeken a kocsikon közlekedtek. Viseletükhöz hasonlóan a kocsikon is a principalis-embléma felerősítésével jelezték különleges jogkörökkel felruházott beosztásukat. Nem meglepő, hogy ezek a kocsik hamarosan rangjuk és státuszuk egyik szimbólumává váltak. A principales változatos típusú és kinézetű kocsijait pusztán a felerősített jelvények különböztették meg a civilek által használt kocsiktól. A kocsikra applikált „helytartói törzsjelvények” – eltemetésük ténye alapján – ugyancsak magántulajdonban lehettek, és azokhoz a katonák tulajdonát képező viseleti tárgyakhoz hasonlóan értelmezhetők, amelyeket ezekkel a jelvényemblémákkal díszítettek. Feltűnő azonban, hogy a temetkezés során mindkét jelvényt igyekeztek használhatatlanná tenni. A két kocsisír elhunytja a temetkezés rítusának arisztokratikus jellege miatt az Eravisci gazdag törzsi elitjéhez tartozott. Az ismert két eset alapján úgy tűnik, hogy a Kr. u. 2. század második felétől a helytartói hivatalba előszeretettel és rendszeresen vezényeltek a helyi elitből sorozott legióskatonákat, akiket képességeik, helyismeretük és kapcsolataik is kiválóan alkalmassá tettek a principales összetett feladatkörének ellátására. A határprovincia katonai társadalmának elitjét adó eraviscus arisztokrata családok tekintélye és vagyoni helyzete közvetlenül a központi hatalomtól függött. Gazdagságuknak két pillére volt: a földbirtok és a hadsereg. Az utóbbival szoros szimbiózisban éltek. Amellett, hogy mezőgazdasági termények tekintetében beszállítói lehettek a hadseregnek, fiaik is szívesen választották a katonai pályát. A már polgárjoggal rendelkező családok katonának állt, tehetségesebb tagjai a 2. század második felétől gyakran a helytartó bizalmi szolgálatában álló, principalis rangú altisztekként szolgáltak, ami dupla zsolddal és származásuk mellett magas társadalmi megbecsüléssel járt. E katonák régészeti hagyatékát láthatjuk a sárszentmiklósi és a zsámbéki kocsisír mellékleteiben.

Item Type: Article
Subjects: C Auxiliary Sciences of History / történeti segédtudományok > CC Archaeology / régészet
Depositing User: Katalin Barta
Date Deposited: 22 Dec 2016 12:47
Last Modified: 22 Dec 2016 12:47
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/43852

Actions (login required)

View Item View Item