REAL

Gehängegürteltracht der awarenzeitlichen Frauen im 6.–8. Jahrhundert

Garam, Éva (2011) Gehängegürteltracht der awarenzeitlichen Frauen im 6.–8. Jahrhundert. Archaeologiai Értesítő, 136 (1). pp. 63-93. ISSN 0003-8032

[img] Text
archert.136.2011.3.pdf
Restricted to Repository staff only until 31 December 2031.

Download (2MB)

Abstract

Die trachtgeschichtliche Studie möchte ein – gegenüber dem bisher bekannten – vollständigeres Bild von einer spezifischen Variante der awarenzeitlichen Frauenkleidung bieten, die vor allem die Kleider schmückt oder zu ihnen gehört und durch Zierden aus bleibendem Material und kleinere Gegenstände erkennbar ist. Es handelt sich um eine Tracht, deren Wurzeln sich in der spätantiken, mediterranen und germanischen Welt finden lassen. Die betonten und leicht erkennbaren Stücke/Bestandteile dieser Tracht befinden sich an dem Teil der Kleidung unterhalb der Taille. Es handelt sich um den mit Beschlägen und Riemenzunge verzierten lang herabhängenden Gürtel, die an der linken Gürtelseite hängende Kapsel, Tasche oder Scheibe, Geräte (Messer, Schlüssel, Nadelbehälter aus Blech, Spinnwirtel), großgliedrige Bronzeketten bzw. große bunte Perlen oder Metallbeschläge als Schmuck von Textilbändern oder Lederriemen und schließlich die Metallschnallen und Riemenzungen der Lederriemen zur Befestigung des Lederschuhwerks oder der Strümpfe. | A viselettörténeti tanulmány az avar kori női ruházatnak egy sajátos, leginkább az öltözetet ékesítő vagy ahhoz tartozó, maradandó anyagú díszítmények és kisebb eszközök által felismerhető változatáról kíván az eddig ismertnél teljesebb képet adni. Olyan viseletről van szó, amelynek gyökerei a késő antik, mediterrán és germán világba nyúlnak. Ennek a viseletnek hangsúlyos és könnyen felismerhető darabjai/tartozékai a ruházat deréktájon aluli részén találhatók: veretekkel, szíjvéggel díszített, hosszan lógó öv, övről baloldalt csüngő kapszula, tarsoly vagy korong, különféle eszközök (kések, kulcsok, lemez tűtartók, orsók), nagy szemű bronzláncok, textil- vagy bőrszíjakat díszítő, nagyméretű színes gyöngyök vagy fémveretek, végül a bőrcipellők szíjainak vagy a harisnyákat fixáló bőrszíjaknak a fémcsatjai és fém szíjvégei. A jellegzetes avar kori viselet, illetve a viselethez tartozó tárgyi emlékek első összefoglalója, a korábbi, nem teljességre törekvő megfigyelések és megállapítások összegyűjtője, a téma beágyazója a kora középkori kultúrtörténetbe és az avar kori csüngős övű viselet eredetének kutatója Vida Tivadar. A tanulmányban a korábbi eredmények felhasználásával, az adatbázis bővítésével, a jellegzetes női viselethez szorosan tartozó tárgyak/tárgycsoportok elemzésével, a legjellegzetesebb tárgyak bemutatásával, a meghatározó tárgytípus kronológiai rendbe szedett ábrázolásával, rekonstrukciókkal, a szóban forgó tárgyak lelőhelyeinek térképezésével, a tárgytípusok és lelőhelyek együttes táblázatával, időrendi kérdések tisztázásával átfogó képet kívánunk nyújtani az általánostól eltérő avar kori női viseletről. A röviden csüngős övű női viseletnek nevezhető ruházat, illetve ennek kiegészítői a késő antik és mediterrán gyökerekből táplálkozó kora középkori germán világra, a 6–7. századi mediterrán kultúrkörre jellemzők. A korábbi, a két vállon fibulákkal összetűzött peplosról a derékban övvel megerősített, ruhaujjas tunikára való váltás az 5. században következett be. A fibulák a vállakról előbb a ruhák felső részére, azután deréktájon a széles övekre kerültek, majd lejjebb csúszva a térdig vagy bokáig lógó, korábban a férfiviselet részeként ismert cingulum-szerű övet/szalagot díszítették. Ez a viselet az előkelő nők szimbólumává vált. A hosszan lelógó női övvel vagy szalaggal párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak az öv végére függesztett, azután az övről előbb mindkét oldalon, majd a jobb oldalon, később csak a bal oldalon lelógó tárgyak: kisebb eszközök (kés, tűk, szűrőkanál, fésű), majd változatos anyagú, formájú és színű nagyobb gyöngyök, illetve amulettek, talizmánok, korongok. A meroving világ népeinél, a türingeknél, bajoroknál, alamannoknál, frankoknál és langobardoknál közel egy időben vált általánossá a közös gyökerekre visszavezethető, az etnikai határokat átlépő viselet, a hosszan lógó, széles női öv, amelyet két-két kengyelfibulával díszítettek. A 6. század közepére a kengyelfibulák megritkultak, csak egyesével fordulnak elő, de egy-egy korongfibulát még használtak az ingnyak összezárására. Ezzel egy időben az öv bal oldalán csüngő készlet változatosabb, gazdagabb lett. A 7. században felerősödtek az általánostól eltérő, regionális különbségek, meghatározóbbá váltak a csüngős övű ruházat egyes elemei és a csüngő készletek összetétele (1. kép). Az avar kori csüngős öv feltűnése a kora avar kor kezdetére esik. Kapcsolatban áll a korábbi langobard és gepida viselettel, valamint a meroving területek női viseletével, de önálló fejlődés eredménye. Az avar kori csüngős öv egy ponton szembetűnően eltér a meroving-germán kultúrkörben megismerttől: az öv lecsüngő része veretekkel díszített, és szíjvégben végződik. Vida T. a veretes női övek eredetét keresve megállapította, hogy a meroving birodalom központi területén nagyon ritkák a veretes és szíjvéges női övek. A veretes, szíjvéges, csüngős női öv kora avar kori sajátosság, de az avar szállásterületnek csak bizonyos régióira jellemző. Az avar korban az öv szerkezete (veretes, veret nélküli, rövid vagy hosszan lelógó, szíjvéggel vagy anélkül végződő), illetve a csüngők összetétele és helyzete alapján megfigyelhető a csüngős övű avar kori női viselet időbeli változása. A férfi- és női övek legszembetűnőbb része az öv végén lévő szíjvég. Mivel a női öveken nincs bújtató, a derék közepén becsatolt öv a test középvonalában lóg le, térdig vagy akár bokáig (ez utóbbi az öltözet hosszától függ). A női sírok szíjvégeinek formája, díszítése harmonizál a férfisírok hasonló funkciójú tárgyaival, sőt esetenként, koronként meg is egyeznek, ezért az avar női csüngős övek vizsgálata, kronológiája a szíjvégekre és a veretekre alapozható. A szíjvégek alapján elkülöníthető csoportok a következők. Kora avar kori típusok (2–5. kép; 1. táblázat): – öntött bronz szíjvégek áttört, betétes, illetve préselt veretekkel (ún. mezőbándi típus) – öntött ezüst/bronz szíjvégek és veretek fogazott szalagfonattal és ezek préselt változatai – díszítetlen vagy mintásan préselt szíjvégek kevés verettel Késő avar kori típusok (6–8. kép; 2. táblázat): – kettős lapú, oldallemezes, vésett szalagfonatos és díszítetlen szíjvégek veretek nélkül – indadíszes öntött bronz szíjvég A női szíjvégről és a csüngők egyik meghatározó típusáról, a korongról összeállított táblázatok (3. táblázat), a csüngős női övek elterjedési térképe (9. kép), illetve a csüngős övű női viselet legjellemzőbb tárgytípusainak és azok előfordulási helyeinek szeriációs táblázata (4. táblázat) egyértelműen mutatják, hogy a vizsgált csüngős övű ruházat – mint erről a részletes elemzés során már szó volt – a Dunántúlon és a Közép-Tisza vidékén fordul elő. Ez az elterjedés nem esetleges, a leletkör más elemeinek (lánc, kulcs, fülbevaló) elterjedését bemutató több dolgozat is alátámasztja. A Dunántúl egyes területein (Dunakanyar, Balaton-felvidék, Duna keleti partvonala, Dél-Dunántúl) nagyobb tömegben megjelenő, antik és germán eredetű, észak-itáliai és meroving területekre is jellemző leletanyag a Dunától keletre összefüggő területen, nagyobb esetszámban csak a Közép-Tisza vidékén található meg, egy kb. 15–20 km-es körzetben Tiszafüred központtal (emellett egyes elemei szórványosan a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon is előfordulnak). A tiszafüredi leletanyag sajátos elemeire (női szíjvégek, korongok, kulcsok, tarsolygyöngyök, „Hackmesser”-ek, felhúzott gömbös fülbevalók, néhány vaslemez övveret, csontfésű) már felfigyeltünk a temető feldolgozása során, de a kimondottan germán jellegű tárgyakat csak „Altfund”-ként tárgyaltuk. Mivel ezek a tárgyak – különösen a szíjvégek és a korongok – Tiszafüreden kívül nagy számban csak az időközben feltárt zamárdi temetőben fordulnak elő, újra felvetődött a kérdés: Tiszafüreden és térségében honnét eredeztethetők a germán eredetű, jelen esetben a női ruházathoz tartozó tárgyak, illetve az ezekkel jellemezhető viselet? A kézenfekvő válasz: a területen korábban élt, az avarok 6. század végi területfoglalását megélő gepida lakosságtól, amely – különösen az újabb ásatások tanúsága szerint – a 7. század folyamán is kimutatható. A teljesen feltárt tiszafüredi temető azonban nem indul a 7. század közepénél korábban. A temető legkorábbi sírjaiban olyan germán jellegű tárgyakkal találkozunk, amelyek nem a korábbi vagy a még ekkor is ott élő gepidákhoz köthetők, hanem a dunántúli temetők meroving kultúrkörbe tartozó leleteihez. Fogazott szalagfonatos női szíjvég silány utánzata, préselt lemez szíjvégek, bronz lánctöredékek, csüngők szíjait díszítő nagy gyöngyök, küllős korongok és Hackmesser fordulnak elő a legkorábban eltemetett tiszafüredi nők sírjaiban. A női övcsüngők és szíjvégek közül a tiszafürediek nem a legkorábbi típusúak. Ezek és a női sírok többi tárgya, illetve a temető legkorábbi férfisírjai sem Tiszafüreden, sem a zamárdi temetőben nem keltezhetők a 6. század végére, a 7. század elejére. Tiszafüred környékén két gepida lelőhelyről (Kisköre-Paptanya, Tiszaderzs) ismerjük ugyan a női szíjvégek legkorábbi, még a lábbeligarnitúra szíjvégeihez hasonló darabjait, ezek azonban nem élnek tovább, és sem stílusban, sem időben nem kapcsolódnak a legkorábbi tiszafüredi szíjvégtípusokhoz. A zamárdiakhoz hasonló garnitúra Tiszaburáról ismert, Tisza-vidéki előzmény nélkül. Tiszafüred és környéke (Egyek, Tiszaderzs, Tiszapolgár) általánostól eltérő, csüngős övű szíjvéges női viselete nem vezethető le a Tisza-vidéki gepidák viseletéből. Bár a viselet alapeleme megjelenik a gepidáknál is, a 7. század folyamán az avar szálláshelyek környékén élő, elszegényedett gepida nőknek nem volt csüngős övük. A 7. század elején csak a Dunántúl egyes részeire, és itt sem általánosan jellemző viselet a legkorábban a 7. század első évtizedeiben jelenhetett meg a Közép-Tisza-vidéken, a tausírozott férfi övdíszekkel és nyugati germán fegyverekkel együtt. Feltehető, hogy a sajátos viselet ismerete az adott vidéken még nagyobb számban élő gepida lakosság felügyeletére/vezetésére a Dél-Dunántúlról érkező fegyveresek, családjaik és kíséretük révén került a Közép-Tisza vidékére (Tiszagyenda fegyveres lovas sírja és Tiszabura gazdag női sírja a legkorábban érkezők sírjai közé sorolhatók). A helyi gepida és avar köznéppel keveredő nyugati betelepülők közrendű tagjai alkothatták a tiszafüredi nagy avar kori temető első fázisába temetettek kevert népességét. Tiszafüred térségében a csüngős övű viselet divatját e közösség asszonyai örökítették tovább. A közösség kapcsolata a Dél-Dunántúllal – kimondottan Zamárdi térségével – nem szakadt meg. Erről tanúskodik a tanulmányban vizsgált sajátos női viselet és különösen e viseletnek a nevezett két temetőben nagy számban megtalálható, 8. században is használt darabjai: a kettős lemezű oldalpántos lemez nagyszíjvégek és a díszes öntött bronzkorongok. A tanulmány nem vizsgálja a kora avar kori kultúra germán eredetű összetevőinek eredetét; csupán e kultúra egyik elemével, a csüngős övű női ruházattal foglalkozik. Érvek és ellenérvek, meggyőződések és kétségek merülnek fel. A szerteágazó, a meroving világ kultúrájának beható ismerete nélkül megoldhatatlan kérdéseket jelen tanulmány csak egy témakörben kívánja megválaszolni.

Item Type: Article
Subjects: C Auxiliary Sciences of History / történeti segédtudományok > CC Archaeology / régészet
Depositing User: xKatalin xBarta
Date Deposited: 22 Dec 2016 12:56
Last Modified: 22 Dec 2016 12:56
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/43856

Actions (login required)

Edit Item Edit Item