Kísérlet a beton történetének megfogalmazásához

Magyar, Zoltán (2011) Kísérlet a beton történetének megfogalmazásához. Építés - Építészettudomány, 39 (3-4). pp. 353-410. ISSN 0013-9661

Text eptud.39.2011.3-4.14.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2031. Download (7MB)

Abstract

E dolgozat a betontörténet általános kutatásának átfogó összefoglalása az ókortól máig, csak rövid fejlődéstörténet, párhuzamot vonva a magyar betontörténettel is. A francia „béton” etimológiájából kiindulva, a beton fogalmának olyan definícióját javasolja, amellyel történészi és régészeti terminológiai problémák oldhatók meg. Ehhez járul az idetartozó anyagismeret tárgyalása is. Ez a rendkívül kedvező építési mód az embert már a késő kőkor óta kísérte. Folytatódott a korai nagy kultúrákban, kiváltképpen Mezopotámiában és az Égeiszen a római csúcspontig – közismerten az „opus caementitium”-ig. A középkorban elfeledték ugyan az elért betontechnológiát, megalapozódott viszont a modern vastechnológia, valamint teológiai csírával – a teremtés nagyszerűsége – a mechanika tudománya is. Az építés tudományosodása a 17–18. században bontakozott ki, de még határozott hatás nélkül a betontechnológiára. Döntő lépést hozott az „ipari forradalom” a cement feltalálásával és a vas tömegtermelésével, valamint a statika tudomány finomodásával a vasbeton felé. E fejlődésbe Magyarország a korai 18. század óta kapcsolódott be egy hadmérnöki iskola révén Bécsben. 1782-től létezett az úgynevezett Institutum Geometrico Hidrotechnicum Pest-Budán – mérnöki intézet –, ahol építést is tanítottak. Ez lett a Budapesti Műegyetem előde. Magyarországon a 19. század közepe előtt ismert volt a cementbeton, akkor épült a Lánchíd vasszerkezete, majd 1875ben a Nyugati pályaudvar vastetőzetét maga Gustave Eiffel emelte. A modern vasbeton rögtön az 1900-as párizsi világkiállításon történt bemutatása után jutott el ide. A két világháború között kiváló vasbeton eredményeket értek el, a II. világháború után pedig az IPARTERV nemzetközi kitüntetést is nyert sajátos szerkezetmegoldásaiért az ipari építészet terén. | It is in fact a summary of research on the history of concrete from prehistoric times to the present. However, the preparation for the 19th-20th century is still pending. The general development of concrete is only indicated in this article, with an emphasis on a summary of the Hungarian history of concrete. Based on the etymology of the word “concrete”, it proposes the following definition: “Concrete is a viscous substance, to be used for massive constructions, consisting of aggregate and binder, becoming solid after installation”, with which historical or archaeological terminology problems can be resolved, given presentation of the relevant science of material. This very favourable construction has accompanied people since the Neolithic age and continued through the early civilizations, Mesopotamia and the Aegeis, reaching its peak in Rome known as “opus cæmentitium”. In the Middle Ages concrete technology no longer existed but the foundations for the modern technology of iron were laid, not only for theological approaches – glory of creation – but also for the statics. The scientific nature of the construction industry considerably progressed during the 17th–18th century but without any special consequence regarding concrete technology. However, the industrial revolution brought a radical change: the invention of cement, mass production of iron and refinement of structural science – versus reinforced concrete. Hungary was already involved in this development during the whole of the 18th century due to the military engineering school in Vienna, and from 1782 also the so-called Institutum Geometrico Hidrotechnicum in Pest-Buda, in itself an engineering institute – which also taught the building trade – the forerunner of the University of Technology in Budapest. Cement concrete already existed before the middle of the 19th century, proved by the existence of the iron chain bridge over the Danube, then in 1875 the roof of the West railway station by Gustave Eiffel. After the world exhibition in Paris, the modern reinforced concrete was immediately introduced into Hungary. During the years between the two world wars, excellent results were achieved with the use of shell concrete, and after the end of the war the international prize for unique construction elements for the building of halls was awarded.

Actions (login required)

Edit Item