A Gyűrűfűi Riolit Formáció kőzettani vizsgálata a felszíni előfordulások alapján (Nyugati-Mecsek)

Szemerédi, Máté and Varga, Andrea and Lukács, Réka and Pál-Molnár, Elemér (2016) A Gyűrűfűi Riolit Formáció kőzettani vizsgálata a felszíni előfordulások alapján (Nyugati-Mecsek). FÖLDTANI KÖZLÖNY, 146 (4). pp. 335-354. ISSN 0015-542X

Preview

Text FK_Szemeredi_et al_2016_REAL.pdf Download (3MB) | Preview

Abstract

A Dél-Dunántúl paleozoos rétegsorában a permi Gyűrűfűi Riolit Formáció az egyetlen vulkáni kőzetasszociáció, ami a Mecsek nyugati előterében bukkan felszínre, és hosszú ideje ismert a térség fiatalabb törmelékes formációinak kavicsanyagaként is. A 20. század második felének uránérckutató fúrásai alapján a formáció felszín alatti elterjedési területei is ismertté váltak, amelyek a Nyugati-Mecsek, a Villányi-hegység északi előtere, illetve a Máriakéménd–Bári vonulat és az ún. bátai terület összevontan tárgyalva. Az érckutatási jelentésekben és az ezekre épülő tanulmányokban a felszíni feltárás kőzetanyagát egységesen lávakőzetként dokumentálták (SZEDERKÉNYI 1962, BARABÁSNÉ STUHL 1988, FÜLÖP 1994, BARABÁS & BARABÁSNÉ STUHL 1998, JAKAB 2005) annak ellenére, hogy PANTÓ (in BOCZÁN et al. 1966) már a kutatások korai szakaszában felvetette a piroklasztit (ignimbrit) eredetet. A későbbi petrográfiai vizsgálatok során a formáció kőzetanyagában megfigyelhető ellaposodott, irányítottan elhelyezkedő horzsakövek jelenléte azonban felvetette a reambuláció szükségességét. Ennek első lépéseként HIDASI et al. (2015) a formáció mélyfúrásokból és kavicsanyagból származó mintáinak részletes petrográfiai jellemzése során számos, a piroklaszt-ár üledékekre jellemző szöveti bélyegek írtak le. Jelen tanulmányunkban bemutatott, a Nyugati-Mecsekből, a Gyűrűfű és Dinnyeberki települések közötti területről származó felszíni kőzetanyag makroszkópos és mikroszkópos vizsgálata során szintén a piroklaszt-ár üledékekre jellemző szöveti bélyegeket (pl. devitrifikálódott horzsakövek, egykori üvegszilánkok, rossz osztályozottság, töredezett fenokristályok) sikerült megfigyelni. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felszíni feltárásokban a formáció kőzetanyaga átalakult, helyenként erősen összesült, kristálygazdag, horzsakőtartalmú lapillitufa. Az összesülés mértéke alapján a vizsgált kőzetanyagban két litofáciest különítettünk el. Az eutaxitos szövetű, erőteljes összesülést szenvedett kőzetanyag a Gyűrűfű térségében egykori völgyet feltöltő piroklaszt-ár proximális részének közepes-nagyobb mélységéből, míg az összesülést nem szenvedett kőzetanyag annak legalsó, felső, oldalsó vagy disztális részéről származhat. Tanulmányunkat a kőzetanyag petrográfiai jellemzésén túl, az U-Pb korhatározás előkészítéséhez kapcsolódó előzetes cirkon vizsgálatokkal egészítettük ki. A vizsgált mintákból több, mint 200 darab cirkon szemcsét sikerült megfigyelni (5 különböző tulajdonságot rögzítve). Az így kialakított adatbázis alapján statisztikai paraméterek használatával jellemeztük és hasonlítottuk össze a két litofácies cirkon-populációját. Mind a kőzet alapanyagában, mind a főbb ásványfázisokban azonosítottunk cirkon kristályokat. Az alapanyagban megjelenő nagy mennyiségű, sajátalakú és félig sajátalakú cirkon arra utal, hogy az ásvány kristályosodására lehetőség volt a kőzetet létrehozó magmában. A cirkon kristályok jelentős része töredezett, repedezett, ami a piroklasztit eredet bizonyítékaként szolgál. A vizsgált szemcsék gyakran zónásak, illetve xenokristályos magot tartalmaznak, ami összetett fejlődéstörténetre utal.

Actions (login required)

Edit Item