Rados Jenõ és Kotsis Iván Professzorok építészettörténeti munkássága

Kubinszky, Mihály (2010) Rados Jenõ és Kotsis Iván Professzorok építészettörténeti munkássága. Építés - Építészettudomány, 38 (3-4). pp. 207-220. ISSN 0013-9661

Text eptud.38.2010.3-4.4.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2030. Download (991kB)

Abstract

Rados Jenő (1895–1992) a budapesti József Műegyetem építészeti osztályán szerzett oklevelet. 1920-ban már adjunktus, 1931-ben magántanár, 1935-től kezdve tíz évig a felső-építőipariskola tanára. 1945-ben vehette át a Műegyetemen a Középkori építészet tanszékének vezetését. Előadásai a szakismereteken kívül széles körű kulturális áttekintést nyújtottak, a táblára felvázolt gyönyörű krétarajzait vetített képek kísérték. Igen jelentékeny volt építészeti praxisa is, főként a műemlék-helyreállítások vonatkozásában. Szakkönyveivel beírta nevét a hazai építészet-történetírás és -oktatás aranykönyvébe. Kotsis Iván (1889–1980) 1911-ben szerzett építész oklevelet a budapesti József Műegyetemen. 1912-ben a Műegyetem Újkori Építészeti Tanszékén kapott állást. 1926-ban már rendkívüli, majd 1928-tól nyilvános rendes egyetemi tanárként léphetett a nagy építészoktatási reform útjára. 1928-tól a történeti építészet ismeretére alapozott, de az attól függetlenített épülettervezés bevezetésének a kezdeményezője volt. Az építészettörténet és az épülettervezés oktatásának elválasztása azonban nem degradálta a történeti kiindulást, sőt, világosan megfogalmazta annak lényegét és céljait. Így a történeti építészet ismerete az építésznek alapvető műveltségi kelléke, az épülettervezés gondolatmenetét segítő és megtermékenyítő, az építész ízlését alakító elengedhetetlen ismeretanyag: mintegy indíték és a műemlékvédelem esetében a részletekig kiterjedő segédlet. Kotsis Iván a hazai modern építészet egyik kiemelkedő építésze is lett. Fél évszázadon át lépést tudott tartani az építőmunka fejlődésével, sőt sok tekintetben az akkor éppen megszorító követelményekkel is. | Jenő Rados (1895–1992) graduated at the Faculty of Architecture of the Royal Joseph Technical University of Budapest. He was already an assistant professor in 1920, a private docent in 1931, and from 1935 a professor of Specialized Secondary School of Building Industry for 10 years. He could take over the board of the Department of Medieval Architecture on the Technical University of Budapest. His lectures gave wide-ranging cultural summary apart from the technical knowledge, his beautiful blackboard crayons were accompanied with slideshows. Also his architectural praxis was as much considerable, mainly in terms of monument preservation. With his professional books he wrote his name in the Hungarian gold book of writing and teaching architectural history. Iván Kotsis (1889–1980) graduated as an architect at the Royal Joseph Technical University at Budapest. In 1912 he got a position at the Technical University Department of Architecture of Modern Ages. Already in 1926 he was taken as extraordinary lecturer, and then he could enter upon a great architectural educational reform from 1928 as public ordinary professor. From 1928 he was an initiator of establishing architectural design based on the knowledge of, but independent from historical architecture. The separation of architectural history education and design, however, did not degrade the historical starting-point, but on the contrary, it formulated clearly its essence and purposes. The knowledge of historical architecture is therefore one of the basic cultural accessories of an architect; it is an indispensable factual knowledge forming his taste, aiding and inseminating the concept of architectural design: as it were a motion, or, in case of monument preservation, a circumstantial assistance upon work. Iván Kotsis became also one of the outstanding architects of modern Hungarian architecture. For half a century he could keep abreast with the developments of architecture, moreover in many respects with some temporarily restricting requirements as well.

Actions (login required)

Edit Item