Zárszó

Cságoly, Ferenc (2010) Zárszó. Építés - Építészettudomány, 38 (3-4). pp. 265-270. ISSN 0013-9661

Text eptud.38.2010.3-4.7.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2030. Download (45kB)

Abstract

Az építészettörténet-oktatás kezdeti első harminc éve a formálódás jegyeit mutatja, maga a befoglaló keret, a Műegyetem is a formálódás időszakát éli. Ezt a differenciálódás-specializálódás időszaka követi, ami a 2. világháború végéig tart. A három történeti tanszék integrációs folyamata 1944-ben kezdődik, majd 1957-ben fejeződik be, amikor megalakul az egységes építészettörténeti tanszék. Az integráció nemcsak a tanszékek egyesítését, hanem új témák, tudományterületek integrálását is jelenti. Az elmúlt 140 évben átértékelődött a régi és az új fogalmi tartalma is. Alaposan átformálódott az építészoktatás, benne az építészettörténet oktatása is. Közel száz esztendeig lehetett építészeti tervezést stiláris alapon oktatni: kezdetben a történeti stílusok alapján, aztán a szocialista realizmus formatana szerint, majd a nemzetközi modern funkcionalista stílusában. Ma már nem lehet, mert lehetetlenség egyet is kiemelni a folyamatosan változó új stílusok sokaságából. Soha az építészettörténetben nem született annyi új megközelítés, ideológia, mint a huszadik században. Az eligazodás képességét kell megtanítani a hallgatóknak az újratermelődő és folyamatosan bővülő újdonságok útvesztőjében, és ebben az építészettörténet oktatásának komoly szerepe lehet. Az építészettörténet megismertet szakmai gyökereinkkel, a szakma történeti alapjaival. Az időfogalom kitágítását, a szakmai múltat képviseli egy folyamatos jelenben élő világ számára. | The first 30 years of the education of architectural history in Hungary shows signs of formation, and also its framework, the Technical University of Budapest lives its period of formation. This is followed by the term of differentiation-specialization, which lasts until the end of the Second World War. The integration process of three departments of history begins in 1944, and finishes in 1957, when the unified department of architectural history is established. The integration means not only the unification of the departments, but also the integration of new themes, and new domains of science. In the last 140 years also the conceptual content of new and old was re-evaluated. The education of architects was thoroughly reshaped, and in it the education of architectural history as well. For nearly a hundred years had it been possible to teach architectural design on stylistic grounds: on the bases of the historical styles in the beginning, following afterwards the formal doctrines of socialist realism, then the functionalist style of the international modern. Today it is impossible, for it is nonsense, to pick out even one among the multitude of continuously changing new styles. Never in the history of architecture was there born as many new approaches, and ideologies as in the 20th century. In the maze of reproduced and continuously widened range of novelties the ability of orientation has to be taught to students, in which the education of architectural history may play a serious role. The history of architecture introduces us to the roots, and the historical bases of our profession. It represents a widened concept of time, the professional past for a world living in present continuity.

Actions (login required)

Edit Item