Quo vadis, hematológia? | Quo vadis hematology?

Matula, Zsolt and Kudlik, Gyöngyi and Urbán S., Veronika and Uher, Ferenc (2016) Quo vadis, hematológia? | Quo vadis hematology? Orvosi Hetilap, 157 (46). pp. 1819-1829. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2016.30580.pdf Download (451kB) | Preview

Abstract

Absztrakt A vérképző rendszert évtizedeken keresztül szigorúan kompartmentalizált sejtmegújulási rendszerként képzeltük el, ami önfenntartó, multipotens őssejtekből, a belőlük keletkező – ugyancsak multipotens –, de később myeloid vagy lymphoid irányba elköteleződő elődsejtekből, valamint a különböző típusú érett vérsejtek – fejlődésük utolsó szakaszában már unipotens – prekurzor sejtjeiből áll. A legújabb kutatások azonban számos olyan új eredményt hoztak, amelyek nem egyeztethetők össze a haematopoesis e „klasszikus”, hierarchikus modelljével. Egyértelművé vált, hogy a csontvelői haematopoeticus őssejt-populáció heterogén, különböző osztódási és differenciálódási képességű őssejtekből áll. További – részben bonyolult genetikai manipulációkon alapuló – kísérletekben azt is igazolták, hogy a felnőttkori egyensúlyi vérképzés elsősorban hosszú életű, unipotens elődsejtek működésén alapul, és a haematopoeticus őssejtek nem vagy legfeljebb minimális mértékben vesznek részt a folyamatban. Az is kiderült, hogy ez a fiziológiás vérképzés erősen különbözik az őssejt-transzplantációt követően kialakuló haematopoesistől. Összességében tehát alaposan újra kell gondolnunk mind a normális, mind a patológiás vérképzés szabályozásáról korábban kialakult képünket. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1819–1829. | Abstract For decades, developing hematopoietic cells have been strictly compartmentalized into a small population of multipotent self-renewing hematopoietic stem cells, multipotent hematopoietic progenitor cells that are undergoing commitment to myeloid or lymphoid fates, and unipotent precursor cells that mature towards peripheral blood and immune cells. Recent studies, however, have provided a battery of findings that cannot be explained by this “classical” hierarchical model for the architecture of hematopoiesis. It is emerging that heterogeneous hematopoietic stem cell populations in the bone marrow coexist, each with distinct, preprogrammed differentiation and proliferation behaviors. Three subsets can be distinguished among them: myeloid-biased (α), balanced (β), and lymphoid-biased (γ/δ) hematopoietic stem cells. The ratio of these hematopoietic stem cell subsets is developmentally regulated in the foetal liver and hematopoietic stem cells adult bone marrow, and coordinately gives rise to hematopoiesis. Beta- and γ/δ-hematopoietic stem cells are found predominantly early in the life of an organism, whereas α-hematopoietic stem cells accumulate in aged mice and humans. In addition, new sophisticated genetic experiments in mice have identified a major role of long-lived, committed progenitor cells downstream from hematopoietic stem cells as drivers of normal adult hematopoiesis, and revealed that post-transplantation hematopoiesis differs qualitatively and quantitatively from normal steady-state hematopoiesis. These findings have important implications for understanding in situ the regulation of haematopoiesis in health and disease. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1819–1829.

Actions (login required)

Edit Item