Spontán bakteriális peritonitis | Spontaneous bacterial peritonitis

Velkey, Bálint and Vitális, Eszter and Vitális, Zsuzsanna (2017) Spontán bakteriális peritonitis | Spontaneous bacterial peritonitis. Orvosi Hetilap, 158 (2). pp. 50-57. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2017.30637.pdf Download (257kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: A spontán bakteriális peritonitis megjelenésére ascitessel járó májzsugorban szenvedőknél számíthatunk. A kórokozók intestinalis bakteriális transzlokáció útján a véráramba jutnak, majd az ascitesbe kerülve elszaporodnak. A betegség diagnózisa az ascites megemelkedett neutrofilszámának igazolásán alapszik (>0,25 G/L). A tenyésztés gyakran álnegatív, az antibiotikum-érzékenység meghatározása miatt mégis fontos. Kezelésére stabil betegekben iv., majd orálisan alkalmazott ciprofloxacint vagy amoxicillin/klavulánsavat ajánlanak, súlyosabb állapotban III. generációs cefalosporint. Nosocomialis infekció esetén a gyakoribb Gram-pozitív és antibiotikum-rezisztens patogének okozta fertőzés miatt imipenemet vagy meropenemet célszerű választani. Profilaxisként norfloxacint javasolnak, bár a fokozódó rezisztenciával számolni kell. Gastrointestinalis vérzés esetén öt napon át alkalmazott norfloxacin, súlyos májelégtelenek vérzése esetén ceftriaxon adása indokolt. Tartós antibiotikum-profilaxist (napi 400 mg norfloxacin) – primer prevencióként – alacsony ascitesösszfehérje-szintű, előrehaladott májzsugorosok számára ajánlanak, míg szekunder prevenció gyanánt minden spontán bakteriális peritonitisből felépült beteg számára indokolt adni. Nem mindenki ért egyet a tartós antibiotikum-profilaxissal. A cikk megírásának ösztönzője volt az a mindennapi tapasztalat, hogy a kórképpel kapcsolatos ismeretek nem eléggé állnak a cirrhosis kezelésének középpontjában. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 50–57. | Abstract: Spontaneous bacterial peritonitis occurs most commonly in cirrhotic patients with ascites. Pathogens get into the circulation by intestinal translocation and colonize in peritoneal fluid. Diagnosis of spontaneous bacterial peritonitis is based on elevated polymorphonuclear leukocyte count in the ascites (>0,25 G/L). Ascites culture is often negative but aids to get information about antibiotic sensitivity in positive cases. Treatment in stable patient can be intravenous then orally administrated ciprofloxacin or amoxicillin/clavulanic acid, while in severe cases intravenous III. generation cephalosporin. Nosocomial spontaneous bacterial peritonitis often caused by Gram-positive bacteria and multi-resistant pathogens can also be expected thus carbapenem should be the choice of the empiric treatment. Antibiotic prophylaxis should be considered. Norfloxacin is used most commonly, but changes are expected due to increase in quinolone resistance. As a primary prophylaxis, a short-term antibiotic treatment is recommended after gastrointestinal bleeding for 5 days, while long-term prophylaxis is for patients with low ascites protein, and advanced disease (400 mg/day). Secondary prophylaxis is recommended for all patients recovered from spontaneous bacterial peritonitis. Due to increasing antibiotic use of antibiotics prophylaxis is debated to some degree. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 50–57.

Actions (login required)

Edit Item