Regionális törekvések a Balaton-parti üdülőterületek építéstörténetében a két világháború között

Wettstein, Domonkos (2017) Regionális törekvések a Balaton-parti üdülőterületek építéstörténetében a két világháború között. Építés - Építészettudomány, 45 (1-2). pp. 139-171. ISSN 0013-9661

Preview

Text 096.2017.45.1-2.3.pdf Download (740kB) | Preview

Abstract

A Balaton-part rekreációs célú hasznosításában már a század első felében megjelentek az átfogó regionális léptékű koncepciók, ami nemzetközi összehasonlításban is korai jelenségnek tekinthető. A tanulmány a regionális eszme kialakulását három léptékben, építészeti, településrendezési és tájrendezés szintjén vizsgálja, rámutatva arra, hogy az üdülőterület kiemelt tájképi helyzetében a regionális stratégiák nemzetközileg is autonóm fejlődési utat bejáró két ága, az építészeti és az urbanisztikai regionalizmus kapcsolódott össze. A sajátos üdülőterületi regionális stratégia a rekreáció funkciójához igazodva az urbánus modernitás és a hagyományos vernakuláris minták közt egy sajátos üdülőterületi regionális minőség kikísérletezését jelentette, elsősorban a topografikus, klimatikus adottságokhoz és az üdülés korabeli életmódjához igazodva. Ez az építészeti-településképi minőség a magyar építészet és településtervezés történetében is sajátos, korábban feltáratlan jelenségnek minősül. A tanulmány rámutat, hogy a Balaton regionális fejlesztéstörténetében már a háború előtt megjelent a tájegység problémáit átfogóan vizsgáló regionális nézőpont, és megindult az egységes regionális tervezés folyamata, ami alulról, a települési önkormányzatok és a fürdőtelepek civil szervezeteinek bázisáról építkező metodikájával mind a magyar regionális tervezés, mind a nemzetközi üdülőterületi regionális tervezés történetében autonóm módszertani jelenség. Az egykori testületek összetett rendszerének rekonstruálásával lehetővé válik a balatoni építésügy áttekintése is, bemutatva az építészeti problémák megoldásában önkéntesen részt vállaló, illetve szervezeti pozícióval bíró korabeli építészek szerepét és eszköztárát. A regionális eszme a Balaton-part építéstörténetében elsősorban nem egy történetileg kialakuló organikus régióképből adódott, hanem egy, az építész szakma eszközeivel kialakított funkcionális eszmekonstrukciót jelentett. A kutatás során feldolgozásra kerültek a Balatoni Intéző Bizottság archív levéltári dokumentumai, a korabeli regionális folyóiratok, az építészeti szaksajtó és az országos tudósítások, miközben az építészettörténeti vizsgálat társtudományi kontextusának felvázolásához szükséges volt a történészi és turizmustörténeti kutatások eredményeinek megismerése is. | The subject of the study is a special resort area, the biggest lake in Central Europe, where architects started off as grassroot movements to initiate the establishment of the regional organization, and helped to improve the regional architecture quality by providing official support and voluntary work alike in the 1930s. Comprehensive, regional-scale conceptions were present in the recreation oriented utilization of Balaton as early as the first half of the century. Even by international standards, it is considered to be an early start. The study aims to examine the development of the regional concept from three different aspects; architecture, urban and regional planning, and at the same time, strives to highlight how two major and autonomous regional development paths, architecture and urban regionalism were entwined. Recreational regional strategy, in alignment with recreational functions, represented a unique regional quality in conventional vernacular patterns and urban modernism, primarily by harmonizing with local topographic and climate features, as well as contemporary holiday styles. This urban and architecture quality is considered to be an unmapped territory of Hungarian architecture and urban development. In addition, the study emphasizes that a regional aspect to comprehensively approach regional issues around the Lake was already present before WWII, and unified regional planning commenced in due time. The planning process was characterized by a strong NGO basis which is regarded as a novel methodology feature of both Hungarian and international holiday resort development. By reconstructing the complex system of earlier organizations, it will be possible to review Balaton related architecture matters, and in addition, to introduce the architects who played voluntary or organizational roles in solving architectural problems. As far as Lake Balaton is concerned, the regional concept did not primarily stem from an organic regional vision embedded in history, instead it meant a functional set of views, shaped by architectural tools. The study examined archived documents of the Balaton Supervisory Board, regional periodicals of the era, architecture journals and nationwide press publications while the architecture history assessment required the review of history and tourism history study findings.

Actions (login required)

Edit Item