Restauráció és művészettörténet

Marosi, Ernő (2017) Restauráció és művészettörténet. Építés - Építészettudomány, 45 (1-2). pp. 1-18. ISSN 0013-9661

Preview

Text 096.2017.45.1-2.4.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

A lehetséges változatok közül a művészettörténet szempontjából mindenekelőtt a restauráció gyűjtőfogalma tűnik a legalkalmasabbnak, mivel ez nemcsak az építészetre, hanem más művészeti ágakra is vonatkozik. Ebben az értelemben fogalmazódott meg 1900 táján a tulajdonképpeni műemlékvédelem sokat vitatott követelménye: konzerválni, nem restaurálni. Emellett ritkán említik a restaurálások visszafordításának (német kifejezéssel: Entrestaurierung) műveletét, amelyet napjainkban nemcsak a historizáló, hanem a modernista szellemű megoldásokon is gyakorolnak. Alois Riegl altruista szemléletmódjával szemben e restaurátori magatartás a közösségi — állami — nemzeti „egoizmusok“ összefüggésében érthető meg, s vezérelve a „hitelesség”. Az eredeti materiális azonosságának a konzerválás elvén alapuló követelményével szemben az emlék hitelessége valószínűség, amely a restaurátor narratíváján alapul. Ez a narratíva a laikusnak az élményszerűséget és a vizuális kommunikációt preferáló igényeit és a politikai restauráció törekvéseit tekinti mérvadónak. | It seems that from among the possible terms the collective concept of restoration can be considered as the most appropriate one for our topic, as it refers not only to architecture but to other fine arts as well. On the basis of this concept the slogan of the modern preservation, Konservieren, nicht restaurieren, was postulated about 1900. At the same time the practice of reversing or reduction of earlier restoration work (“Entrestaurierung”) frequently used on solutions not only of Historicism but also on those inspired by modernism is rarely mentioned in this context. In contrast to the altruistic concept of Alois Riegl, this restorers’ attitude, based on the principle of “authenticity”, can be interpreted in the context of collective — etatistic — national “egoisms”. In contrast to the material identity of the original due to the principle of conservation, the authenticity of the monument is a kind of probability supported by the restorer’s narrative. The relevance of this narrative is based on the audience’s claim for visual communication as well as on the intention of restoration in a political sense.

Actions (login required)

Edit Item