A főbb szennyező mikroelemek környezeti hatása

Kádár, Imre (2012) A főbb szennyező mikroelemek környezeti hatása. MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest. ISBN 978-963-89041-5-7

Preview

Text Mikroelemek+ (1).pdf Download (6MB) | Preview

Abstract

A nehézfémek, mikroelem szennyezők gyakran az élelmiszereinkkel jutnak az emberi szervezetbe. A nem kívánt terheléshez a talajon termett növényi eredetű táplálék alapvetően járulhat hozzá. A szerző 13 mikroelemmel állított be talajterhelési kísérletet 1991 tavaszán meszes csernozjom talajon Mezőföldön, valamint 1995 tavaszán 6 elemformával Duna-Tisza közi meszes homoktalajon. A 1,5-2 évtizeddel ezelőtt kezdeményezett tartamkísérletek olyan szennyezettségi szinteket reprezentálnak, melyek ipari létesítmények, autóutak, települések környezetében előfordulnak vagy előfordulhatnak a jövőben. Szennyező forrásul ásványi sókat alkalmazott lehetőleg oldható formában, hogy a potenciális toxicitás jól vizsgálható legyen. Döntő ugyanis az ionformák talajbani átalakulásának megismerése, mely a növénybe kerülésüket, talajvízbe jutásukat szabályozza. Sajnos hasonló tartamjellegű kísérletek a nemzetközi irodalomban is szinte hiányoznak. E kísérletek többirányú célt követtek. Széles tudományközi együttműködést létrehozva vizsgálták az egyes mikroelem-szennyezők hatását: -a talajban: megkötődés, kimosódás, talajbani átalakulás, stb. -a talajéletre: talajbiológiai aktivitás, mikro-és makrofauna változása -a termesztett növényekre: termés, minőség, betegség-ellenállóság, gyomosodás -az egyes növényfajok tűrésére, toxicitási határaira -az állati szervekben, vizeletben és a bélsárban történő akkumulációra A termett szennyezett növényi anyaggal állatetetési kísérleteket végeztek a talaj - növény-állat rendszer elemforgalmának nyomon követésére. A vizsgálatokba vont elemek az alábbiak voltak: alumínium, arzén, bárium, kadmium, króm, réz, higany, molibdén, nikkel, ólom, szelén, stroncium és cink. Vizsgált növényfajok: kukorica, sárgarépa, burgonya, zöldborsó, cékla, spenót, búza, napraforgó, mustár, sóska, őszi árpa, repce, mák, tritikále, lucerna és gyep. A betakarított növényi szervekben 20-25 ásványi elemet határoztak meg évente több száz mintában. Emellett egyes növények olyan minőségi jellemzőit is megállapították mint a magtermés tárolhatósága és csíraképessége, olaj- és morfintartalma, a zöld termés klorofill- é s karotin tartalma, vagy pl. a borsó gyökerén képződött gümők száma az adott mikroelem terhelés függvényében. A talajok, növényi és állati szervek elemzése az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet ICP laboratóriumában történt egységes metodikával Koncz József irányításával. Külön kis fejezet mutatja be a szelén és molibdén mozgását a talaj-növény-állat rendszerben. A talaj és növényelemzéseket, az egyes kísérleti növényeket, éveket és tematikus fejezeteket tömör összegzés, a tanulságok levonása követi magyar és angol nyelven, hogy az idegen nyelvű olvasó számára is hozzáférhetővé váljanak a kísérletek és vizsgálatok főbb eredményei. A szerző javaslatait a tápláléklánc káros elemterhelésének csökkentésére az alábbiakban fogalmazza meg: Talaj: A talajban felhalmozódó elemek többségének mobilitását a pH jelentős mértékben szabályozza. Ahhoz, hogy a szennyezők a talajban megkötődjenek és a nemkívánatos növényi felvételt elkerüljük, hatékony eszköz lehet a savanyú talajok meszezése vagy pl. barnaszén alkalmazása. Nem mérsékelhető azonban ilyen módon néhány aniont képező elem kikerülése a talajból, mint pl. a Mo, Se, Cr és részben az As. A talaj gazdagítása szerves anyagokkal elsősorban az organofil elemek (Mo, Se, Cu, Hg) visszatartását javíthatja. A meszezés és a megfelelő szervesanyag-gazdálkodás környezetvédelmi szempontból is indokolttá válhat egyes termőhelyeken. Növény: Az elemek akkumulációja fajonként és fajtánként genetikailag eltér. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy a közvetlen emberi fogyasztásra kerülő zöldségek és más növények esetén alacsony szennyezettségű típusokat szelektáljunk és vonjunk termesztésbe. A gyökér/fiatal hajtás/levél/szár/szem csökkenő elemtartalma a növényben szűrő rendszert képez. (Kivétel: esszenciális mikroelemek egy része, mint a Mo, Se.) A szalmában, illetve a melléktermékben felvett szennyezők nem jutnak ki a talaj-növény rendszerből, amennyiben visszaszántjuk a talajba. Ilyen módon a káros elemek forgalma egy nagyságrenddel csökkenthető, illetve a tápláléklánc terhelése mérsékelhető. Állat: A fajonként eltérő elemfelvétel jelensége itt is fennáll és a távolabbi jövőben védelmi szűrőként funkcionálhat. Belső genetikai szűrőt jelent, hogy a szennyezők elsősorban a vesében, kisebb részben a májban és tüdőben halmozódnak fel. A fogyasztásra kerülő hús, tojás viszonylag védett és nagyságrenddel kevesebb szennyező elemet tartalmaz. A vesét (esetleg a májat és tüdőt) célszerű lesz hulladékként kezelni szennyezett vidékeken. A tejbe a káros elemek könnyebben bejutnak, a tej állandó ellenőrzést igényel a fogyasztó védelmében. Közlekedési utak mentén, szennyezett ipari körzetekben tejelő tehenek legeltetését kerülni kell. Ember: Mivel a korral nő egyes szennyező elemek (főként a Cd) beépülése az állati szervekbe, előnyben kell részesíteni a fiatal állatok fogyasztását. A dohányzással jelentős mennyiségű Cd, Pb és más nehézfém kerül a tüdőbe, így nőhet a káros terhelés. Közlekedési utak mellett, városi és szennyezett ipari vidékeken kerülni kell olyan házi kertek létesítését, ahol közvetlen fogyasztásra gyümölcsöt és zöldséget termelnek. A toxikus elemek talajbani mobilitását, valamint a növényi, állati és emberi szervezetbe való bejutását (felvételét, felszívódását) gátolják olyan „védő” elemek, mint a Ca, Mg, P, K. Az egész táplálékláncban biztosítani kell a kiegyensúlyozott Ca, Mg, P ellátottságot, mely kémiai mechanizmus útján megvéd az extrém dúsulásoktól. Hasonló szerephez juthat az egyes elemek közötti antagonizmus (Pl. P-Zn, Zn-Cd, Ca-Cd stb.), mely terápiás célokra is alkalmazható.

Actions (login required)

Edit Item