Poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség gyermekkorban | Post-transplant lymphoproliferative disorder in childhood

Stréhn, Anita and Szőnyi, László and Kriván, Gergely and Kovács, Lajos and Reusz, György and Szabó, Attila and Rényi, Imre and Kovács, Gábor and Dezsőfi, Antal (2014) Poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség gyermekkorban | Post-transplant lymphoproliferative disorder in childhood. Orvosi Hetilap, 155 (8). pp. 313-318. ISSN 0030-6002

Text oh.2014.29796.pdf Restricted to Repository staff only until 28 February 2034. Download (108kB)

Abstract

Bevezetés: A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség a leggyakoribb szolid szerv- vagy allogén vérképző őssejt-transzplantációt követően kialakuló malignitás gyermekkorban. E széles spektrumú betegség immunszuppresszió talaján jön létre, kialakulásában kiemelkedő jelentőségű az Epstein–Barr-vírus immunsejteket módosító hatása. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Magyarországon előforduló gyermekkori esetek összefoglaló felmérését. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott vese-, máj- és tüdőtranszplantált, valamint a Szent László Kórházban kezelt őssejttranszplantált gyermekek képezték a vizsgált betegpopulációt. Hetvennyolc vese-, 109 máj-, 17 tüdő-, illetve 243 allogén őssejttranszplantált gyermek adatait dolgozták fel. Eredmények: 1998 és 2012 között 13 transzplantált gyermeknél alakult ki szövettanilag igazolt poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség. A megbetegedettek közül 8 gyermek esett át szolid szervtranszplantáción, 5 beteg pedig őssejtátültetésen. A 8 szervtranszplantált közül hármat, míg az 5 őssejttranszplantált közül 4 beteget veszítettünk el. A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség legmagasabb arányban a tüdőtranszplantáltak között alakult ki (17,6%). Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy a poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség ritka, ám nagyon magas letalitású kórkép. A legfontosabb terápiás lehetőség az immunszuppresszió csökkentésén túl a kemoterápia és a rituximab. A kimenetelt döntően befolyásolja a korán felállított diagnózis, amelynek fontos eszköze a magas kockázatú betegek Epstein–Barr-vírus-szűrése polimeráz láncreakcióval. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 313–318. | Introduction: Among possible complications of transplantation the post-transplant lymphoproliferative disease due to immunosuppressive therapy is of paramount importance. In most cases the direct modulating effect of Epstein–Barr virus on immune cells can be documented. Aim: The aim of the authors was to evaluate the incidence os post-transplant lymphoproliferative diseases in pediatric transplant patients in Hungary. Method: The study group included kidney, liver and lung transplant children followed up at the 1st Department of Pediatrics, Semmelweis University, Budapest and stem cell transplant children at Szent László Hospital, Budapest. Data were collected from 78 kidney, 109 liver and 17 lung transplant children as well as from 243 children who underwent allogenic stem cell transplantation. Results: Between 1998 and 2012, 13 children developed post-transplant lymphoproliferative disorder (8 solid organ transplanted and 5 stem cell transplanted children). The diagnosis was based on histological findings in all cases. Mortality was 3 out of the 8 solid organ transplant children and 4 out of the 5 stem cell transplant children. The highest incidence was observed among lung transplant children (17.6%). Conclusions: These data indicate that post-transplant lymphoproliferative disease is a rare but devastating complication of transplantation in children. The most important therapeutic approaches are reduction of immunosuppressive therapy, chemotherapy and rituximab. Early diagnosis may improve clinical outcome and, therefore, routine polymerase chain reaction screening for Epstein–Barr virus of high risk patients is recommended. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 313–318.

Actions (login required)

Edit Item