Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során kialakult perforációk típusai és kezelésük | Types and management of perforations occurring during endoscopic retrograde cholangiopancreatography

Völgyi, Zoltán and Szenes, Mária and Gasztonyi, Beáta (2014) Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során kialakult perforációk típusai és kezelésük | Types and management of perforations occurring during endoscopic retrograde cholangiopancreatography. Orvosi Hetilap, 155 (7). pp. 248-254. ISSN 0030-6002

Text oh.2014.29829.pdf Restricted to Repository staff only until 28 February 2034. Download (127kB)

Abstract

A szerzők az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során kialakult szövődmények közül a viszonylag ritkán előforduló perforációkról (0,3–1%) számolnak be. Ezen szövődmények három fő típusát ismertetik keletkezési mechanizmustól és lokalizációtól függően. Az irodalom áttekintésével megállapítják, hogy leggyakoribb a periampullaris perforációk előfordulása és ritkább a peritonealis típusúaké. Az előbbiek döntő többségükben konzervatív terápia mellett gyógyulnak, míg utóbbiak esetében általában műtét szükséges. Felhívják a figyelmet a gyors diagnózis fontos prognosztikai szerepére, és arra is, hogy amennyiben alarmírozó tünetek lépnek fel (peritonealis izgalmi jelek, szeptikus tünetek), sebészeti konzílium, ellátás javasolt. Áttekintik az ismert, szövődményre hajlamosító tényezőket (például műtét utáni állapotok, tűkés-papillotomia, intramuralis kontrasztanyag adása, elhúzódó vizsgálat), amelyeknél eleve fokozott körültekintéssel kell a vizsgálatot elvégezni. Saját betegeik négy ezrelékében (10/2400) következett be perforáció, amelyből 9 periampullaris volt, egy pedig üreges szervi perforáció. Hat esetben történt műtét, halálos szövődmény nem volt. A szerzők megállapítják, hogy az egyénre szabott terápia alkalmazásával a perforációk halálozási aránya a korábbi 30–40%-ról jelentősen csökkenthető. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 248–254. | The authors discuss the incidence of perforation related to endoscopic retrograde cholangio-pancreatography, which is relatively uncommon (0.3–1%) among other types of complications. Perforations can be classified into three types based on their forms and locations. Having reviewed the literature the authors conclude that the most common type is periampullary perforation and the less frequent one is peritoneal perforation. The former usually heals after conservative treatment, while the latter needs an operation. The authors emphasize the important prognostic role of timely diagnosis and surgical treatment if alarming signs (peritoneal, septic) are present. Known predisposing factors, when the procedure needs more careful attention, are also summarized (postoperative status, needle knife papillectomy, intramural contrast media, long lasting examination). After reviewing their own cases, the authors establish that the incidence of perforation in their own centre was four per thousand (10/2400), out of which nine were periampullar and one peritoneal type. In 6 cases operation was necessary, and there was no mortality. The authors conclude that individually tailored therapy can largely reduce the 30–40% mortality rate reported in earlier studies. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 248–254.

Actions (login required)

Edit Item