A kálium, bór és stroncium elemek közötti kölcsönhatások vizsgálata lucernában

Kádár, Imre (2012) A kálium, bór és stroncium elemek közötti kölcsönhatások vizsgálata lucernában. Agrokémia és Talajtan, 61 (1). pp. 133-150. ISSN 0002-1873

Text agrokem.60.2012.1.10.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2032. Download (225kB)

Abstract

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén (Mezőföldön) vizsgáltuk a kálium, bór és stroncium elemek közötti kölcsönhatásokat 1991 és 1994 között lucernában. A lucerna telepítése előtt 400 kg P2O5·ha-1 alaptrágyát adtunk szuperfoszfát formájában. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 K2O-, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40 és 60 kg·ha-1 B-, a Sr-szinteket 67 kg·ha-1 Sr-adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os kálisót, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2×6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3 K-kezelés, alparcellánként 4 B-kezelés, al-alparcellánként 2 Sr-kezelés szolgált: 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellával osztott parcellás elrendezésben. A kísérlet beállításakor 1987 őszén a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt, 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8; a pH(KCl) 7,3; az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA-oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2, valamint a B 0,7 mg·kg-1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400–600 mm közötti egyenetlen eloszlással. A főbb megállapítások, levonható tanulságok: – Ezen a káliummal és bórral egyaránt kielégítően ellátott karbonátos vályogtalajon trágyahatások a termésben nem jelentkeztek. Az extrémen nagy, ismételt 2000 kg·ha-1 K2O-, illetve 60 kg·ha-1 B-adagok sem okoztak terméscsökkenést. A talaj AL-K2O tartalma a kontrollon mért 191 mg·kg-1-ról 515 mg·kg-1-ra, a forróvíz oldható B-tartalma 0,7 mg·kg-1-ról 5,1 mg·kg-1-ra nőtt a maximális adagokkal. – A lucerna B-tartalma 30–50 mg·kg-1-ról ugyanitt 50–120 mg·kg-1-ra nőtt. A Ktrágyázással emelkedett a széna K-, valamint visszaesett Na-, Mg-, Ca- és Cu-koncentrációja. A széna Cu-tartalmát a B-trágyázás is igazolhatóan mérsékelte, növelve a lucerna látens Cu-hiányát, 3 mg·kg-1 körüli Cu-tartalmat eredményezve a szénában. – A 2. éves lucerna volt a leggazdagabb a N, K, Ca, Mg, S és P makroelemekben és a legnagyobb szénatermést adta. Ebből adódóan a maximális elemfelvételt mutatta 319 kg N, 176 kg K (211 kg K2O), 184 kg Ca, 31 kg S, 28 kg Mg és 22 kg P (50 kg P2O5) hektáronkénti mennyiséggel. – A 4 év alatt 26,4 t·ha-1 széna termett, melybe 756 kg N, 654 kg K2O és 158 kg P2O5 épült be. A lucernatermesztés gyorsan elszegényítheti a talajt, főként káliumban. Mészben szegény talajokat kalciumban is, mivel a Ca-felvétel hasonló mértékű lehet. A felvett nitrogén nagyobb része viszont a levegőből származik. A visszamaradó, nitrogénben gazdag gyökérmaradványok a talaj N-szolgáltatását növelik, a következő növény N-trágyaszükségletét mérséklik. – Az 1 t széna képződéséhez szükséges átlagos fajlagos elemigény 1991 és 1994 között ezen a talajon 20–40 kg N, 18–22 kg K és Ca, 3–4 kg Mg és S, 2–3 kg P (5– 7 kg P2O5) volt. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés K-, Ca-, Mg-, P- és S-igényének számításakor. A fajlagos mikroelem-tartalmak szórása az alábbinak adódott: 400–500 g Na, 80–120 g Fe és Sr, 40–60 g Mn, 20–50 g Al és B, 12–16 g Zn, 8–10 g Ba, 5–20 g Cu és 0,3–1,4 g Ni. A fajlagos Zn és Cu mutatók tükrözik a termőhely gyenge ellátottságát, optimum alattiak. | Interactions between the elements potassium, boron and strontium were analysed in alfalfa grown on a pseudomyceliar (calcareous) chernozem soil at the Experimental Station of the institute in Nagyhörcsök (Mezőföld) between 1991 and 1994. Before the alfalfa was sown, a basal dose of 400 kg P2O5·ha-1 was applied in the form of superphosphate. The K levels were adjusted with repeated doses of 0, 1000 and 2000 kg·ha-1 K2O, the B levels with repeated doses of 0, 20, 40 and 60 kg·ha-1 B and the Sr levels with a rate of 67 kg·ha-1 Sr. The fertilizers were applied in the form of 60% potassium chloride, 11% borax and 33% SrCl2×6H2O. The three K treatments formed the main plots, the four B treatments the sub-plots and the two Sr treatments the sub-subplots, giving a total of 24 treatments×3 replications = 72 plots in a split-plot design. When the experiment was set up in autumn 1987 the ploughed layer contained 5% CaCO3, 3% humus and 20% clay, with pH(H2O) 7.8, pH(KCl) 7.3, and nutrient contents (mg·kg-1) of 180–200 AL-K2O, 100–120 AL-P2O5, 110–150 KCl-soluble Mg, 60–80 KCl+EDTA-soluble Mn, 1–2 Cu and Zn, and 0.7 B. The soil had satisfactory supplies of K, Ca and Mg, moderate supplies of N and P and poor supplies of Zn and Cu. The groundwater was located at a depth of 13–15 m and the area was prone to drought. The mean temperature averaged 11°C and the annual rainfall sum ranged from 400 to 600 mm, with uneven distribution. The main conclusions were as follows: – On this calcareous loam soil, which was satisfactorily supplied with both potassium and boron, fertilizer effects were not detected in the yield. Even the extremely high, repeated rates of 2000 kg·ha-1 K2O and 60 kg·ha-1 B did not lead to yield depression. The AL-K2O content of the soil rose from 191 in the control to 515 mg·kg-1 at the highest rate, and the hot water-soluble B content from 0.7 to 5.1 mg·kg-1. – The B content of alfalfa rose in the same treatments from 30–50 to 50–120 mg· kg-1. The K concentration of the hay increased parallel with K fertilization, while that of Na, Mg, Ca and Cu declined. The Cu content of the hay was also significantly reduced by B fertilization, thus aggravating the latent Cu deficiency and resulting in Cu contents of around 3 mg·kg-1 in the hay. – Two-year-old alfalfa had the highest contents of the macronutrients N, K, Ca, Mg, S and P and also gave the highest hay yield. It consequently exhibited the highest level of nutrient uptake, with per hectare quantities of 319 kg N, 176 kg K (211 kg K2O), 184 kg Ca, 31 kg S, 28 kg Mg and 22 kg P (50 kg P2O5). – A total of 26.4 t·ha-1 hay was produced over the 4 years, with the incorporation of 756 kg N, 654 kg K2O and 158 kg P2O5. Alfalfa production results in a rapid depletion of the soil, particularly in terms of potassium. In soils poor in lime, the calcium also becomes depleted, as the Ca uptake remains at a similar level. Most of the nitrogen absorbed, however, originates from the atmosphere. The nitrogen-rich root residues remaining in the soil improve the N-supplying ability of the soil, reducing the N fertilizer requirements of the succeeding crop. – On this soil, the mean specific element requirements for the formation of 1 t hay between 1991 and 1994 were 20–40 kg N, 18–22 kg K and Ca, 3–4 kg Mg and S, and 2–3 kg P (5–7 kg P2O5). These data could serve as guidelines for calculating the K, Ca, Mg, P and S requirements of the planned yield. The deviations in the specific microelement contents were as follows: 400–500 g Na, 80–120 g Fe and Sr, 40–60 g Mn, 20– 50 kg Al and B, 12–16 g Zn, 8–10 g Ba, 5–20 g Cu and 0.3–1.4 g Ni. The specific Zn and Cu parameters reflect the poor supply levels of the location, being below the optimum.

Actions (login required)

Edit Item