A Kreybig-féle felmérésből származó talajtani adatok módszertani elemzése

Bakacsi, Zsófia and Pásztor, László and Szabó, József and Őri, Nóra and Karuczka, Antal and Krammer, Zita (2012) A Kreybig-féle felmérésből származó talajtani adatok módszertani elemzése. Agrokémia és Talajtan, 61 (1). pp. 29-40. ISSN 0002-1873

Text agrokem.60.2012.1.3.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2032. Download (749kB)

Abstract

Munkánkban elsősorban az alapvizsgálatok körébe tartozó talajvizsgálati módszerek (Arany-féle kötöttség, kémhatás, hidrolitos aciditás, karbonát-, vízben oldható összes só-, és humusztartalom) Kreybig térképezés idején alkalmazott, illetve a mai gyakorlatnak megfelelő, módszerkönyvek alapján történő összehasonlító értékelését céloztuk meg, hogy ezzel bemutassuk a Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszerben (DKTIR) tárolt archív adatok alkalmazhatóságát és megbízhatóságát, illetve ez utóbbit a lehetőségekhez képest számszerűsítsük. A módszertani összevetéseken túl részletesen vizsgáltuk a humusztartalom mérésére korábban alkalmazott permanganátos, ill. a később elterjedt Tyurin-féle módszer egyes teljesítményjellemzőit. A két módszerrel kapott eredményeket összehasonlítottuk egy tíz mintából álló, Bodrogközből származó talajminta-sorozaton. Röviden összefoglaltuk a szemcseösszetétel és a kicserélhető kationok meghatározására korábban alkalmazott módszerek maitól való eltérését. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. A leírások alapján egyértelmű, hogy a mintavételezés és a talajminták előkészítése a maival azonos módon történt. Az Arany-féle kötöttségi szám meghatározása kézi keveréses módszerrel történt, amely kisebb mintaszámnál ma is használatos, míg sorozatméréseknél a gépi keverés eljárás a ma elterjedt, mely kötött talajok esetében a kézi keverésesnél általában kisebb értéket ad. A pH-értéket korábban is elektrometriás módszerrel határozták meg, a szénsavas mész, illetve hidrolitos aciditás mérése is a maival azonos elven és technikával történt. Ezek eredményei tehát a korábbiakkal teljes mértékben összehasonlíthatók. Az eddigi mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a humusztartalomra vonatkozó permanganátos és Tyurin-féle módszerek eredményeinek konverziójához nem lehet egy egységes „váltószámot” rendelni, a mérési eredmények nem függetlenek a talajminták mechanikai összetételétől. Agyag- és vályogminták esetében a bikromátos roncsolás 1–10%-kal nagyobb humuszeredményt adott, míg a homokminták esetén ez csaknem 15%, a permanganátos eredmény „javára”. A szemcseösszetételre, illetve kicserélhető kationok meghatározására szolgáló módszerek változása miatt a korábbi eredmények tájékoztató adatként vehetők figyelembe. | The work was focussed primarily on the comparative methodological analysis of the basic soil testing methods (plasticity index according to Arany, pH, hydrolytic acidity, carbonate, water-soluble total salt, and humus content) applied at the time of the Kreybig survey and recommended in current methodological manuals, in order to test the applicability and (if possible quantified) reliability of the data archived in the Digital Kreybig Soil Information System (DKSIS). A detailed investigation was also made of the parameters of the permanganate method once used to determine humus content and of the Tyurin method that later replaced it. The results obtained with the two methods were compared in a series of ten soil samples originating from the Bodrogköz region of Hungary. Deviations between the old and new methods used to determine particle size distribution and exchangeable cations were also summarized. The following conclusions were drawn: It is clear from the descriptions that sampling and soil sample processing were carried out as they are today. The determination of Arany’s plasticity index involved manual mixing, which is still used today for small sample numbers, though mechanical mixing is applied for larger sample series, generally resulting in lower values than in the case of manual mixing in the case of heavy soils. The pH values were recorded using the electrometric technique, as they are today, and measurements of carbonate content and hydrolytic acidity were also based on the same principles and techniques. The results are thus totally compatible with modern data. It was found that a uniform conversion factor could not be determined for the humus content data obtained with the permanganate and Tyurin methods, as the results were not independent of the mechanical composition of the soil samples. In the case of clay and loam samples, bichromate digestion gave 1–10% higher values, while for sandy soils the results obtained with the permanganate method were almost 15% higher. Due to changes in the methods used to determine particle size distribution and exchangeable cations, the earlier results only have informative value.

Actions (login required)

Edit Item