Túlvilágjárás a Syrena-kötetben

Nagy, Levente (2017) Túlvilágjárás a Syrena-kötetben. In: Határok fölött :tanulmányok a költő, katona, államférfi Zrínyi Miklósról. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, pp. 461-475.

Preview

Text Nagy_L.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

Minden valamirevaló eposzban van túlvilágjárás. Van-e túlvilágjárás a Szigeti veszedelemben? Ha igen hol, ha nincs, miért nincs? És ha az eposzban nincs, akkor vajon a Syrena kötetben van-e? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a jelen tanulmány, melynek egyik következtetése az, hogy Zrínyi eposzában fordított túlvilágjárás van: nem a hősök mennek a túlvilágra, hanem a túlvilág lakói jelennek meg a szereplők világában. Ördögök, angyalok, vagy azok megbízottai (Alecto, Alderán, Hazret Ali, Gábriel arkangyal stb.) járnak-kelnek az eposz szereplői közt. A tanulmány második részében a Syrena-kötet par excellence túlvilágjáró alkotásáról, az Orpheus és Euridiké ciklusról esik szó (Euridikét így siratta Orfeus). Zrínyinek az a verse, első feleségének, Draskovics Mária Eusébiának a halála után keletkezett, és benne a költő az elhunyt szeretett feleségét gyászolta. Orpheus a gyászoló Zrínyi, Euridiké pedig a meghalt Eusébia. Ha, viszonyt ez így van, akkor felmerül a kérdés: a szeretett feleség, halála után, mit keres a pokolban? Nem a mennyben lenne inkább a helye? E kérdések után nem kerülhettem jómagam sem jelen írásomban, irodalomtörténet-írásunkban a közelmúltban felbukkant ama nézetet, mely szerint Zrínyit felesége megcsalta, ezért a féltékeny férj megölte a csalfa nőt. A fenti kérdésekre így könnyen adódik a válasz: Euridiké-Eusébiának azért kellett pokolra kerülnie, mert férjét megcsalta, a férjnek pedig azért, mert megölte, vagy ölette feleségét. Tanulmányomban jómagam azt igyekszem azonban bizonyítani, hogy a feleségét hűtlenség miatt megmérgező férj koncepciója legendaképződés eredménye lehet. Kialakulásában szerepet játszhatott Zrínyi szövevényes szerelmi és házassági élete, valamint a Draskovicsokkal elhúzódó viszálykodás is. Tanulmányom záró részében azt igyekszem bizonyítani, hogy a Zrínyi által magára vállalt költői szerep, a boldogtalan szerelmes szerepe. A Syrena-kötetben a pokol maga a szerelem. Túlvilági utazásra nem az eposz valamelyik szereplője, hanem maga a szerző, Zrínyi Miklós, a szerelem bolondja, indul. Zrínyi – ebből a szempontból is – teljes szinkronban van a kortárs európai (olasz) költészettel. A szerelmes fiktív Zrínyi úgy bolyong a Dráva erdeiben és Euridiké után kutatva a pokolban, mint Ariosto és Tasso szerelemtől fertőzött hősei. Ha önéletrajzi önarckép a Syrena-kötet akkor így az: a haza és Isten szolgálatától a szerelem csábítja el a költőt, de miután már végigjárta a szerelem poklát, onnan visszatérve kész a nemesebb ügy szolgálatára.

Actions (login required)

Edit Item