Az élet értelmességének szubjektív megélése időskorban = Subjective judgement of meaning of life in elderly

Szemán, Anita and Hegyi, Péter and Bakó, Gyula and Molnár, Péter (2007) Az élet értelmességének szubjektív megélése időskorban = Subjective judgement of meaning of life in elderly. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8 (4). pp. 309-327. ISSN 1419-8126

Preview

Text mental.8.2007.4.4.pdf Download (198kB) | Preview

Abstract

Az „őszülő társadalmakban”, így Magyarországon is a lakosság öregedésével párhuzamosan egyre nagyobb kihívást jelent az idős korú emberek jólétének biztosítása, szomatikus, pszichés és szociális szempontból egyaránt. Az időskor az elmúlás és a bejárt életúttal való szembenézés, „az elszámolás” időszaka. Ezekre az évekre esik az erikson-i értelemben vett utolsó pszichoszociális stádium, melynek központi feladata személyes életutunk saját vállainkon nyugvó „értelmének” fellelése. Ennek a folyamatnak Erik H. Erikson szerint kétféle kimenetele lehet: egyrészt a személyes felelősség és a halandóság elfogadását tükröző, az élettel való megelégedettségben gyökerező én-integritás, másrészt pedig ennek a felhalmozott én-teljességnek a hiányáról illetve elvesztéséről tanúskodó kétségbeesés. Az élet végességének elfogadásában a teljes életutunkat átívelően biztonságot nyújtó kötődéseink tükröződnek. Öregedésünk – és a modern, nyugati társadalmakban ezzel szinte kötelezően együtt járó szerepvesztés/váltás elfogadása – nagyrészt az életnek jelentést és tartalmat adó értelemteljes cél fellelésének, a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélésének, továbbá az egyéni életúttal, a személyes múlt meghatározó eseményeivel kapcsolatos érzéseink függvénye. Vizsgálatunkban gerontológiai korú (65 éven felüli) személyek három csoportját vizsgáltuk: belgyógyászati osztályon kezelt idős embereket, szociális intézményben, Idősek Házában élő időseket, illetve otthonukban – egyedül vagy családtagjaival – élő, szociálisan aktív, Idősek Klubját rendszeresen látogató embereket (összesen 75 idős embert). Vizsgálati módszerek: az Élet-értelmébe vetett hit skála, ennek kiegészítéseként a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélését vizsgáló kérdés, és egy általunk összeállított kérdéssor (vizsgálat helyszíne, demográfiai adatok: nem, kor, családi kapcsolatok, személyes élethelyzet szubjektív megítélése, társas aktivitás, szociális veszteségek és az egészségi állapot szubjektív megítélése). A kérdéssorban központi helyet kapott egy, az egyéni életúttal és a múlttal kapcsolatos megbánás meglétét illetve hiányát felmérő félig strukturált interjú. Eredményeink, várakozásainknak megfelelően azt mutatják, hogy a meglévő és „működő” családi, szociális kapcsolat(ok) a legjelentősebb protektív faktor az időskori kétségbeesés megjelenésével szemben. Bár az eltérések nem szignifikánsak, elmondható, hogy a pillanatnyi élethelyzet szubjektív megítélése jelentős, azonos tendenciájú hatást gyakorolt az élet értelmességének megítélésére. A közösségi tevékenységekben, társas összejöveteleken való részvétel és az egészségi állapot pozitív megítélése szignifikánsan emelte az „Élet-értelmébe vetett hit” változó értékeit. Azon személyeknél, akik életútjukra visszatekintve megbánással kapcsolatos érzésekről számoltak be drasztikusan lecsökkent élet értelmébe vetett hit. A vizsgálat helyszíne és a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep ugyancsak szignifikáns hatást gyakorolt vizsgált változónkra. Ahogy emelkedik az egyéni fontosság, a „szükség van rám” érzés szintje, úgy növekszik az élet-értelmébe vetett hit is, következésképpen a ritkább szövésű szociális hálóval rendelkező, kedvezőtlenebb életkörülmények között, Idősek Házában élő emberek a legveszélyeztetettebbek. | In Hungary, in line with the „greying” of our society, we have serious challenge to ensure the welfare of elderly people, in somatic, psychological as well as social dimensions. One of the invariant processes of old age is the upcoming period of passing away with an urge to draw an „account” of one’s entire life. This period is at the same time the age of the last psychosocial crisis, using the terminology of Erik Erikson. A positive outcome of this process means that the old person feels a conforming self-integrity, and is able the face mortality. The negative consequences, however, lead to desperation due to deep existential fear of the threatening „succumbing to nothingness”. To accept the sad reality, that our life is finite, is conditioned by our safe bonding history. The ability (or absence) of sthrength to face aging and the old people’ role depends on finding a meaningful life goal with self-fulfilling daily social activity, on being instrumental in initiating new social roles, at last but not least, on feeling satisfaction in one’s way of life. In our study 75 gerontologic age (over 65) people take part in three different groups: hospitalised patients suffering from somatic problems, people taken care in Homes for Elderly and somatically healthy people living with their family. In our investigation we used the meaning of life scale and we worked with an own semi-structured interview. We investigated the satisfaction with family relationships, recent lifestyle, social activity, subjective judgement of state of health, regret of the events in the past, and social losses. The place of study was a really important variable. Our results shown, that the marriage and the rewarding relationship with chil/grandchild is the most important protective factor against the desperation. The subjective feelings about recent lifestyle is significantly correlate of meaningfull life feelings. The lively and momentous social interactions and activities increasing the beleving in life meaning In those people who, look back the way of life, feel regret in the relevant bonding relationships, the results in life meaning scale is lower. We can declare,-because of the different investigation field-that the people in perish are the most endangered, either in somatically or psychosocially.

Actions (login required)

Edit Item