Hogyan is lássuk a színeket - Színvizsgálati paradigmák

Zemplén, Gábor (2000) Hogyan is lássuk a színeket - Színvizsgálati paradigmák. Magyar Pszichológiai Szemle, 55 (2-3). pp. 327-341. ISSN 0025-0279

Preview

Text mpszle.55.2000.2-3.10.pdf Download (215kB) | Preview

Abstract

A következő oldalakon annak a két elméletrendszernek a gyökereit vizsgálom meg, amelyek ma is dominálják a színről való gondolkodásunkat. A két - tentatív módon paradigmának nevezett - hozzáállást egy-egy tudománytörténeti mozzanat felvillantásával szeretném bevezetni, ezt követően azonban tágabb, általánosabb megfogalmazásra törekszem.Newton első színelméleti tanulmányait felhasználva először az objektivistának nevezett felfogást mutatom be. Ennek fontos jellemzője, hogy a szín a világban "készen van" (vagyis a fény vagy a tárgy színes), és az, hogy a szembe jutó fény egyértelműen meghatározza, hogy milyen színt látok. Kicsit sarkítva: csak a látott van, a látó nem szerepel ebben a modellben, mintegy passzívan elszenvedi a látványt, amelyet konstitúciója, idegrendszere csak közvetít.Másodikként a szubjektivista felfogást vizsgálom meg Goethe és Schopenhauer vitáján keresztül. Célom röviden összefoglalni, mi a következménye annak, ha a színeket "beemeljük" a látó idegrendszerébe, és a színek és egyes neurofiziológiai állapotok között reduktív megfeleltetéseket keresünk. Ez az előző elképzelés ellentéte, vagyis csak "látó" van, látott a szó igazi értelmében nincs is.Ami mindkét módszer célja: egyértelmű ok-okozati összefüggést találni bizonyos fizikai mennyiségek és a színek között. A két paradigma rövid ismertetésén kívül célom megmutatni, hogy hogyan próbálta az idén kétszázötven éve született Goethe (akinek természettudományos munkásságával a hazai tudománytörténet mostanáig igen mostohán bánt) mindkét csapdát elkerülni színelméleti írásaiban.The article investigates the roots of two - probably still the most popular - research traditions that, even today, shape our general conceptions about colours. These are introduced through specific examples from the history of science, but the aim is to reach more general conclusions.First a so-called 'objectivist' attitude or paradigm is introduced via the early works of Newton, (focusing on his early letters to the Royal Society in 1672 and 1675). This attitude is characterised by the attempt to find a deterministic relation between the experienced colours and certain physical properties of the light reaching the eye. It takes 'colours for granted', as independent (if secondary) qualities of the world; treating the viewer as passive in the act of seeing, the seen as something resembling the image cast in the camera obscura, and the nervous system as a simple translator or mediator between the seer and the seen.Second, a 'subjectivist' account is investigated using elements of the controversy between Schopenhauer and Goethe. The aim is to summarize the consequences of a neurophysiological subjectivism, the attempt to reduce colours to certain neurophysiological states. This, being the diametrical opposite of the previous attitude only takes the 'seer' into account, and neglects the 'seen'.Both these attempts aim at finding a one-to-one correspondence between certain quantifiable, physical properties and colours. The aim is to show that both have shortcomings: the first has strong predictive power, but these predictions are often false; the second is hardly predictive, only post-hoc, explanatory.While drawing attention to these, to pay homage to the great poet-scientist born 250 years ago, Goethe's alternative, phenomenological approach is introduced, whose scientific works have been much neglected in Hungary.

Actions (login required)

Edit Item