REAL

Sókratés és a (jó) lelkiismeret

Mogyoródi, Emese (2008) Sókratés és a (jó) lelkiismeret. Antik Tanulmányok, 52 (2). pp. 171-196. ISSN 0003-567X

[img] Text
anttan.52.2008.2.1.pdf
Restricted to Repository staff only until 31 December 2028.

Download (247kB)

Abstract

Sókratés modern kori értelmezéseinek legelterjedtebb közhelyét Leo Strauss egy megjegyzése világíthatná meg a legjobban, aki „a lelkiismeret legnagyobb szentjeként” aposztrofálja. Hegeltől Nietzschén át Hannah Arendtig és tovább Sókratést a modernitás úgy fogja fel, mint aki erkölcsi és vallási meggyőződéseivel erőteljesen szembehelyezkedett a hagyományos görög valláserkölcsökkel, olyannyira, hogy a görögök „kompetitív” erényfelfogása felől tekintve valójában joggal ítélték el azzal, hogy „nem hisz a város isteneiben”, azaz a görög vallás pantheonjában, és olyan értékeket propagál, amelyek aláássák a hagyományos valláserkölcsöt. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy felvázolja, mennyiben és pontosan milyen értelemben tekinthető Sókratés az erkölcsi lelkiismeret szószólójának, s hogy erkölcsisége mennyiben tér el valójában az őt megelőző valláserkölcsöktől. A szerző a tanulmány első részében részletesen megvizsgálja azokat a szövegeket, amelyekre azt az értelmezést alapozzák a modern szerzők, hogy Sókratés daimonionja a lelkiismeret előképe vagy szimbóluma, megvizsgálja az értelmezés mögötti előfeltevéseket, majd amellett érvel, hogy a daimóni jelzés vagy hang nem a lelkiismereté, sokkal inkább az isteni gondviselés felől érkező figyelmeztetés vagy óvás. A tanulmány második részében megvizsgálja, hogy ehelyett hol érhető tetten a lelkiismeret működése Sókratés történetében, és amellett érvel, hogy ez nem más, mint a platóni Védőbeszédben szereplő delphoi jóslat. Sókratés aporetikus helyzete a delphoi jóslat hallatán abból ered, hogy feltétlen imperatívuszként viszonyul az „ismerd meg tenmagad” delphoi diktumához, és éppen ez az egzisztenciális és episztemikus alázat az, ami a modern lelkiismeret fogalmával analógiában áll. Ennek az alázatnak, az isten és az ember közötti szakadék tudatának a hiánya άμαθία-t eredményez, olyan episztemikus és erkölcsi hiányosságot, melytől Sókratés, mintegy Athén élő lelkiismereteként, „vizsgálódó” tevékenységével megszabadítani kívánja szeretett városállamát. | One of the most widely received views in modern assessments of Socrates’ morality might be summarized by Leo Strauss’ characterization of him as “conscience’s greatest saint of all”. From Hegel through Nietzsche to Hannah Arendt and beyond Socrates has been considered as unorthodox in his moral and religious views, to the extent that in terms of traditional Greek (competitive) values he might be argued to have been guilty of “not believing in the gods of the city”, that is, in the traditional pantheon of Greek religion and to have promoted values that threatened to undermine traditional morality. This essay addresses the issue of how far and in what sense Socrates was a representative of moral conscience and how far he deviated from traditional values. The author first closely examines the textual evidence adduced for the thesis that Socrates’ notorious daimonion is a premonition of or a symbol for conscience and by exposing some modern assumptions behind the thesis argues that the daemonic sign is a superhuman agency of providence rather than that of con-science. The second part locates the workings of conscience in the story of the Delphic oracle in Plato’s Apology and argues that Socrates puzzlement about the oracle derives from his unconditional compliance with the Delphic admonishion, “Know thyself”. This compliance and the general awareness of a moral and epistemic gap between the divine and the human is analogous to what we mean by “good conscience” today. The lack of this awareness, on the other hand, entails άμαθία, a serious epistemic and moral deficiency Socrates as the living conscience of Athens is attempting to purge citizens of by his elenchtic activity.

Item Type: Article
Subjects: P Language and Literature / nyelvészet és irodalom > PA Classical philology / klasszika-filológia
P Language and Literature / nyelvészet és irodalom > PA Classical philology / klasszika-filológia > PA10 Greek (Hellenic) / görög filológia
P Language and Literature / nyelvészet és irodalom > PA Classical philology / klasszika-filológia > PA20 Latin / latin filológia
Depositing User: xAnikó xZsoldos
Date Deposited: 21 Sep 2017 11:51
Last Modified: 21 Sep 2017 11:51
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/63288

Actions (login required)

Edit Item Edit Item