A mentális rugalmasság idegtudománya | Neuroscience of mental flexibility

Janka, Zoltán (2017) A mentális rugalmasság idegtudománya | Neuroscience of mental flexibility. Orvosi Hetilap, 158 (45). pp. 1771-1786. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2017.30906.pdf Download (531kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: A változó környezethez történő sikeres alkalmazkodásban jelentős tényező a mentális rugalmasság, amely a szokásosan rögzült viselkedés helyett új stratégiákra és megoldásokra való áttérést tesz lehetővé. A mentális rugalmasság alkotóelemei közé a figyelmi, fontosság-észrevételi, munkamemória, gátlási és váltási folyamatok tartoznak, amelyeket neurokognitív tesztekkel mérni lehet. A kognitív idegtudomány vizsgálati módszereivel kapott adatok összevethetők az agy alapállapotban és feladatvégzés közben észlelt szerkezeti és működési jellemzőivel. A mentális rugalmasság központi idegrendszeri korrelátumait neurobiológiai, farmakológiai és képalkotó eljárásokkal elemezve azt találták, hogy bizonyos agyterületek (prefrontális kéreg, elülső cingulum és insula, striatum, lobulus parietalis inferior) a kapcsolódáshálózataikkal együtt, valamint egyes neurotranszmitterek (például dopamin) alapvető szereppel rendelkeznek ebben. A flexibilitás a művészi/tudományos/hétköznapi kreativitással és a nyitottság személyiségjeggyel bizonyos hasonlóságokat mutat, amely neurobiológiai paraméterekben is kifejeződik. A művészettörténet tanúsága szerint a nonkonform avantgárd művészi alkotások közönség általi be- és elfogadása is részben a flexibilitástól és a nyitottságtól függ. A mentális rugalmasságban eltéréseket találtak betegségekben (pszichiátriai és egyéb), valamint stresszhatás alatt. Bár a rugalmas váltást általában pozitívnak és jótékonynak tartják, a szokásokat, konvenciókat és tradíciókat fenntartó állandóságnak is lehetnek bizonyos körülmények között előnyei. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1771–1786. | Abstract: Mental flexibility enabling shifts from the usual prepotent behaviour to new strategies and solutions is a significant factor in the successful adaptation to the changing environment. Components of mental flexibility comprise attention, salience detection, inhibition, working memory and switch processes which can be measured by neurocognitive tests. Data derived from examinations by the methods of cognitive neuroscience can be compared to the features, observed under resting state and during task performance, of brain structures and functions. Studying central nervous system correlates of mental flexibility by imaging, neurobiological, and pharmacological techniques revealed that certain cerebral regions (prefrontal cortex, anterior cingulate and insula, striatum, inferior parietal lobule) with their network connectivities, and some neurotransmitters (e.g. dopamine) have profound roles in this respect. Flexibility shares some similarities with artistic/scientific/everyday creativity and openness as a personality trait and this is also reflected in neurobiological parameters. According to precedents in art history, the public reception and acceptance of nonconform avant-garde artistic products are also dependent on flexibility and openness. Alterations of mental flexibility have been found in diseases (psychiatric and others), and in stress situations. Although flexible switch is generally considered as positive and beneficial, under certain conditions advantages might arise from keeping stability maintaining customs, conventions, and traditions. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1771–1786.

Actions (login required)

Edit Item