A nők terei a kortárs magyar képzőművészetben. A térhasználat Eperjesi Ágnes két köztéri projektjében és Czene Márta festészetében

Tatai, Erzsébet (2017) A nők terei a kortárs magyar képzőművészetben. A térhasználat Eperjesi Ágnes két köztéri projektjében és Czene Márta festészetében. Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris e Folyóirat, 7 (1). pp. 56-72. ISSN 2062-7084

Preview

Text tatai.pdf - Published Version Download (867kB) | Preview

Abstract

A kortárs művészet hierarchizált terében az üvegplafonon túl nem jut hely a nők számára. Legalábbis ezt mutatja a „Magyar Power 50,” a Műértő művészeti és műkereskedelmi folyóirat által felállított sikerlista (2015), amelybe a hazai művészeti színtér legbefolyásosabb szereplői közé bekerült nyolc művész közül mindössze egy nő (12,5%) szerepel. De nemcsak, hogy alul vannak reprezentálva a nők, hanem a művészet — eme magasan fekvő — társadalmi terében helyet foglaló művészek alkotásaiból is hiányoznak: nem ábrázolják őket, és fel sem vetődik semmiféle nőkkel vagy feminizmussal kapcsolatos kérdés, vagy ennek hiányával kapcsolatos probléma sem. És ez így van a művészet alacsonyabb régióiban is, csak néhány kivételt lehetne említeni, illetve a nőművészek szolídan bővülő körét. Noha a rendszerváltás óta megnövekedett a pályán maradó nők – köztük sikeres, díjakat, ösztöndíjakat nyerők — száma, olyanoké is, akiknél valamilyen módon tematizálódik a női térhasználat — többen is vannak, mint ahányat csak felsorolni is lehetséges volna, de csak egy-két, „feminizmussal megfertőzött” művésznél találhatunk kritikai állásfoglalást a társadalmi nemek térhasználatával kapcsolatban. Annak ellenére van ez így, hogy a nyilvános- és magántér dichotómiájának lebontása világ-viszonylatban szűkkeblű számítás szerint is már fél évszázada megkezdődött. Ennek a művészetben mára klasszikussá vált példái a feminista Mierle Laderman Ukeles és Martha Rosler művei a hetvenes évekből. A művek a női terek problematizálásának skáláján a magán és nyilvános tér közti határvonal eltökélt lebontásától a női élet (élmények, fantáziák, álmok) ábrázolásával velejáró (nem feltétlenül szándékosan feminista) térmegjelenítésekig és kijelölésekig terjednek. A tanulmány Eperjesi Ágnes két projektjének és Czene Márta festészetének elemzésével mutat be két, egymástól távol álló stratégiát, amellyel az alkotók szembeszállnak azzal a szívós hagyománnyal, amely a nőket a magántérbe zárja.

Actions (login required)

Edit Item