Krónikus limfoid leukémia: autoimmun betegség? Prognosztikai faktorok és a patogenezis mai értelmezése = Chronic lymphocytic leukaemia: An autoimmune disorder? Prognostic factors and the current view of pathogenesis

Pajor, László (2007) Krónikus limfoid leukémia: autoimmun betegség? Prognosztikai faktorok és a patogenezis mai értelmezése = Chronic lymphocytic leukaemia: An autoimmune disorder? Prognostic factors and the current view of pathogenesis. Orvosi Hetilap, 148 (19). pp. 867-878. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.27927.pdf Restricted to Repository staff only until 31 May 2027. Download (478kB)

Abstract

A hosszú évtizedek óta ismert és kutatott krónikus limfoid leukémiáról régóta tudott, hogy klinikai lefolyását tekintve heterogén. A klinikai menedzsment fejlődésének egyik meghatározó gátja az volt, hogy a Rai és Binet által ugyancsak évtizedek óta kidolgozott, egyszerű és jól használható klinikai stádiumbesorolás az előrehaladottabb betegségben jó korrelációt mutatott a túléléssel, de alacsony stádiumban nem bizonyult prediktívnek a progresszív betegség vonatkozásában – a stabillal szemben. Ez a korai betegségben a „figyelj és várj” szemlélet kialakulását és – talán – a megfelelő időpontban a klinikai intervenció elmulasztását eredményezte. Az utóbbi években a betegség kutatása során nyert génexpressziós, molekuláris biológiai, citogenetikai és fenotipizálási eredmények lehetőséget adnak már alacsony stádiumban is a daganat heterogenitásának feltárására, de nem egyforma súllyal. Ez új kihívást jelent a diagnosztikai oldalon, egyben jelentős szervezési kérdéseket is felvet e téren. A szerző irodalmi áttekintést ad a diagnosztikai módszerek elméletéről és gyakorlati alkalmazhatóságáról, különös tekintettel az immunglobulin nehézlánc génjének mutációs státuszára, a CD38 és ZAP-70 markerek expressziójára, valamint a kariotipizálás és interfázis-citogenetika jelentőségére. A jelen ismeretek fényében patogenezis-modellt vázol fel, melynek kardinális pontja annak felismerése, hogy a heterogén betegség mindegyike egyaránt polireaktív-autoreaktív B-sejt-klónokból fejlődik ki, mely miatt egyre általánosabbá válik az a nézet, miszerint a CLL patogenezisének legalábbis egyik alappillére az autoimmunizáció. The heterogeneity of clinical course in chronic lymphocytic leukaemia has been known for a long time. The easily applicable staging systems described by Rai and Binet decades ago have represented one of the decisive obstacles against the proper development of clinical desicion making as they correlated well with survival data in more advanced diseases, but could not differentiate progressive versus stabil diseases of low stages. This might have been responsible for the development of the „watch and wait” clinical strategy potentially resulting in the lack of therapeutical intervention in early due time. Application of recent research data on gene expression, molecular biological, citogenetic and phenotypic analysis of the malignancy can provide the opportunity of stratifying the disease – although with different predictive value – at the onset or early stages. All these represent a new challenge for the diagnostics and expose important aspects in the management of this work. The author reviews the theory and practice of these diagnostic approaches with special emphasis on the immunoglobulin heavy chain mutational status, expression of CD38 and ZAP-70 markers as well as the significance of karyotyping and interphase cytogenetics. In the light of current data a putative pathogenetic scheme is outlined implying the fundamental recognition that all individual forms of this heterogeneous disease arise from similar and unique polyreactive – autoreactive B-cell clones which underlies the key role of autoimmunization in the pathogenesis of the disease.

Actions (login required)

Edit Item