Hámeredetű petefészekrákos betegekben végzett elsődleges műtét eredményessége a túlélés tükrében = Survival reflecting the effectivity of primary operation in patients with epithelial ovarian cancer

Lehoczky, Ottó and Pulay, Tamás (2007) Hámeredetű petefészekrákos betegekben végzett elsődleges műtét eredményessége a túlélés tükrében = Survival reflecting the effectivity of primary operation in patients with epithelial ovarian cancer. Orvosi Hetilap, 148 (20). pp. 929-933. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.27966.pdf Restricted to Repository staff only until 31 May 2027. Download (107kB)

Abstract

A petefészekrákos betegek kezelésében az elsődleges műtét nagy jelentőségű. Az optimális eredménnyel operált betegek túlélése jobb, mint azoké, akikben a műtétet követően még marad vissza daganat. A nőgyógyász-onkológusok végezte műtétekben gyakoribb az optimális eredmény, mint az általános nőgyógyászok vagy sebészek végezte beavatkozásokban. Célkitűzés: A szerzők az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán 2000 és 2002 között első vonalú paclitaxel-carboplatin kezelésben részesített 83 hámeredetű petefészekrákos beteg adatait értékelték 35 hónapos követési időszakban. Anyag és módszer: A betegek átlagos életkora a kezelés elején 53,9 ± 9,8 év volt. Elsődlegesen optimális műtét 45, nem optimális műtét pedig 38 betegben történt. A két betegcsoportban a stádium megoszlása hasonló volt. A progressziómentes túlélés statisztikai értékelése a Kaplan- és Meier-féle produktlimit-eljárás szerint történt. Eredmények: Az optimális és nem optimális eredményességű első műtét szerint 35-35 hónapos, a radikális sebészetben gyakorlott és a kevésbé jártas nőgyógyász szakorvos által végzett elsődleges műtétek szerint pedig 36 és 35 hónapos progressziómentes túlélést figyeltek meg. A nőgyógyász-onkológus gyakorlattal rendelkező operatőrök 76%-ban optimális eredményű elsődleges műtétet végeztek, szemben a másik csoporttal, ahol ez csak 43% volt. Az intervallum-laparotómián átesett betegek között az optimálisan daganatmentessé operált betegekben nagyobb volt a progressziómentes túlélés ideje, mint azokban a betegekben, akikben ezt az eredményt nem sikerült elérni (36 vs. 25 hónap), bár a különbség statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: A szerzők feltételezése szerint a hasonló progressziómentes túlélési adatokat részben a rövid követési időszak (35 hónap) és a betegcsoportok kicsiny száma magyarázhatja, de szerepet játszhat benne az is, hogy a szerzők által operáltak között nagyobb arányban (23/29 = 80%) szerepeltek a rosszabb túlélési eséllyel rendelkező, előrehaladott, III–IV. stádiumú betegek, mint a beküldő kórházakban (33/54 = 61%). A radikális műtétek eredményesebb voltának igazolására a felmérést folytatják. Introduction: Primary operation of ovarian cancer patients has a great implication in treatment. The survival of patients operated on optimally is better than in those patients, who have tumor residuum after the operation. The optimal result is more frequent in operations performed by gynecologist oncologists as is in surgery administered by general gynecologists or general surgeons. Aim: Authors evaluated the data of 83 epithelial ovarian cancer patients treated by first-line paclitaxel-carboplatin chemotherapy in Gynecological Oncology Department, at National Institute of Oncology between 2000–2002 through a 35 months follow-up period. Material and methods: Average age of patients was as 59 ± 9.8 years. Primary optimal surgery was done in 45, non-optimal operations were administered in 38 patients. Distribution of patients according to the stages was similar in both groups. Evaluation of progression free interval was calculated according to the product limit method of Kaplan-Meier. Results: Progression free interval was 35 and 35 months in the optimal and non-optimal surgery groups and 36 and 35 months in the groups operated on by skillful or less practiced gynecologists in radical surgery. Gynecologist oncologists’ first operations showed an optimal result in 76% of patients, in the contrary to other operateur’s group resulting in only a 43% first optimal surgery. A better progression free interval was observed in the patients having optimal surgery by the interval laparotomy in contrary to those patients, who had no optimal second operation (36 vs 25 months), however, the difference showed no statistical significance. Conclusion: Authors believe the similar survival data could be caused by the short follow-up (35 months) and the small numbers in the patient-groups as well as the greater rate of advanced stage patients in the authors’ department, in contrary to the partner municipal hospitals (23/29 = 80% versus 33/54 = 61%) resulting in wronger survival chances. Proving the efficiency of radical surgery the survey is carried on.

Actions (login required)

Edit Item