REAL

A narratív self emlékezeti tükörben

Papp, Orsolya and Marno, Hanna and Kónya, Anikó (2004) A narratív self emlékezeti tükörben. Magyar Pszichológiai Szemle, 59 (3). pp. 321-344. ISSN 0025-0279

[img] Text
mpszle.59.2004.3.3.pdf
Restricted to Repository staff only until 30 November 2024.

Download (302kB)

Abstract

A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy élettörténeti szövegekben mennyiben jelenik meg az elbeszélő selfkoherenciája. Bizonyos emlékezeti és narratív koherenciamutatók feltételezhetően szoros kapcsolatban állnak a selfkoherenciával, így a kérdésre segítenek választ adni. Kiindulásunk alapját Fitzgerald (1992, 1996) selfnarratív elmélete képezi, amelyet a reminiszcenciahatás értelmezésére dolgozott ki. Ez az elmélet a személyes integráltságot a felidézett eseményeknek az élettörténeti időben való eloszlási mintázatában keresi. Fitzgerald (1992) eljárását követő, 25 idős személlyel végzett vizsgálatunkban a reminiszcenciagörbe (vagyis az adott életkori szakaszra vonatkozó emlékek relatív gyakoriságának eloszlása) egyértelműen mutatja a reminiszcenciahatást: az emlékek száma 16 és 20 éves kor között tendenciaszerűen emelkedik, majd 21 és 30 éves kor között éri el maximumát, végül a 31-35 éves életkori szakaszban radikálisan csökken.  Az elemzés következő lépcsőjében a narratív koherencia megállapítására K. J. Gergen és M. M. Gergen (1988) jól formáltsági kritériumrendszerét alkalmaztuk. Ennek a mutatónak a használata leszűkíti a reminiszcenciahatás tartományát 21 és 25 év közé. Eredményünk a selfnarratív hipotézis kiegészítéseként értelmezhető: 1. azok a személyek, akik a leginkább jól formált, koherens történeteket idézik fel, elsősorban ebből a szűkebb reminiszcenciacsúcsból választják jelentős életeseményeiket; 2. a jól formált csoporttal szemben a kevésbé jól formált eseményeket elbeszélő személyek egyáltalán nem mutattak reminiszcenciahatást; 3. a szűkebb reminiszcenciaövezet érvényességét, a személyek jól formáltsági csoportjaitól függetlenül, az emlékek kronológiai mintázatának és jól formáltságának összevetése is alátámasztja. Az önéletrajzi narratívumok elemzésében alkalmazott harmadik eljárás a történetek „általánosított tanulságait" kifejező indexelés (Schank, 1990, 1999). Mintánkban nem találtunk összefüggést a reminiszcenciahatás és a történetek indexelhetősége között, annak ellenére, hogy azok a személyek, akik koherens történeteket meséltek, egyben indexelhetőbb emlékekkel is rendelkeztek. Értelmezésünk szerint a jelentős események felidézését irányító általánosított tanulságok explicit használata nem köthető meghatározott életszakaszhoz, a koherens életút felépítéséhez viszont szükség van tanulságos emlékekre.

Item Type: Article
Subjects: B Philosophy. Psychology. Religion / filozófia, pszichológia, vallás > BF Psychology / lélektan
Depositing User: Endre Sarvay
Date Deposited: 14 Feb 2018 18:07
Last Modified: 14 Feb 2018 18:07
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/74574

Actions (login required)

Edit Item Edit Item