Stabilitás és változás az én-rendszerben = Stability and change in the self-system

Pataki, Ferenc (2011) Stabilitás és változás az én-rendszerben = Stability and change in the self-system. Magyar Pszichológiai Szemle, 66 (2). pp. 229-268. ISSN 0025-0279

Text mpszle.66.2011.2.1.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2031. Download (245kB)

Abstract

Az én (én-rendszer) szilárdságának és változékonyságának kölcsönviszonyát gyakran és hevesen vitatják az én-pszichológia művelői. Olykor egymást kizáró ellentéteknek tekintik őket, holott kölcsönösen feltételezik egymást: a változás a stabilitást szolgálja, a stabilitás a változás révén érvényesül. Az én-rendszer alapjellegzetessége a dinamikus stabilitás. Ezt az én-funkciók stabilitása, valamint a helyzetfüggő, kontextuális én folyamatos szerkesztése biztosítja. Az én-rendszer koherenciáját az értékelő-önértékelő funkció teremti meg. Az élettörténeti forgatókönyv fordulópontjai, valamint a történeti-társadalmi sorsesemények kritikus változásokat indukálnak a rendszerben. Az ilyenkor fellépő önreflexiós kényszerrel szemben gyakran ellenállás mutatkozik. Az én-élmény s az én-rendszer stabilitásának legfontosabb funkcionális tényezői: az általános önértékelés pozitív kimenetelének tartóssága; a társválasztási autonómia érvényesülése és a társas háló arányos kiegyensúlyozottsága; az élettörténeti és önismereti narratívumok koherenciája és kidolgozottsága; a szomatikus történet alakulása és reflektáltsága. | The relationships between the stability and flexibility of the self (self-system) is a much debated issue in self-psychology. Sometimes they are treated as contrary oppositions while they presuppose each other as a matter of fact: change is serving stability and stability emerges through changes. Dynamic stability is a basic feature of the self-system. This is provided for by the stability of ego-functions and by the continuous editing of the situation-dependent contextual self. Coherence of the self-system is provided by the evaluating–self-evaluating functions. Crucial events of the life history script as well as historical-social crucial events induce critical changes in the system. Resistance against the need for self-reflections in these cases is frequently observed. The most crucial functional moments in the stability of. the self-experience ands the self-system are the following: stability of the positive outcome of general self-evaluation; the realization of autonomy in peer selection and the balance in the social network around the individual; coherence and elaboration in life history narratives; the formation and reflectivity of somatic histories.

Actions (login required)

Edit Item