A hármasiker-terhességek anyai és magzati kórjóslata 122 eset alapján = The maternal and fetal outcome of 122 triplet pregnancies

Hruby, Ervin and Sassi, Lilla and Görbe, Éva and Hupuczi, Petronella and Papp, Zoltán (2007) A hármasiker-terhességek anyai és magzati kórjóslata 122 eset alapján = The maternal and fetal outcome of 122 triplet pregnancies. Orvosi Hetilap, 148 (49). pp. 2315-2328. ISSN 0030-6002

Text oh.2007.28119.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2027. Download (383kB)

Abstract

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről. | Introduction: The wide use of infertility drugs and assisted reproduction has resulted in 4- to 5-fold increase in the incidence of triplet pregnancies, which carry an extremely high risk of maternal complications and adverse perinatal outcome. In Hungary, reduction of multifetal pregnancies is available for all pregnant women with multifetal gestation since 1998. The goal of the procedure is to ensure better outcome for surviving fetuses. Counseling of pregnant patients should include the maternal and fetal risks of triplet gestation without multifetal pregnancy reduction. Aim: To assess the risk of maternal complications, stillbirth, perinatal and neonatal mortality rates, and risk of neonatal morbidity in non-reduced triplets in a large case series, representing the Hungarian triplet population. Methods: The study population consisted of triplets delivered between July 1st, 1990 and June 30th, 2006, at the Ist Department of Obstetrics and Gynecology. All three fetuses had to be alive on the 18th-week ultrasound scan to be eligible. Results: Out of the 122 cases, 8 (6.6%) ended in midtrimester miscarriage, 114 (93.4%) ended in delivery. There were no maternal deaths. The most common antepartum maternal complications were pregnancy-induced hypertension (16.7%), gestational diabetes mellitus (18.4%), thrombocytopenia (20.2%), anemia (16.7%) and intrahepatic cholestasis (9.7%). Preterm labor requiring tocolysis occurred in 57.9%, preterm premature rupture of membranes in 32.5%. Prophylactic cerclage was performed in 15.8% of cases, and 69.3% of patients received steroid prophylaxis. The mean gestational age at delivery was 32.3 ± 3.2 weeks. The rates of very early (<28 weeks) and early (<32 weeks) preterm deliveries were 8.8% and 42.1%, respectively. The mean 5-minute Apgar score was 9.2 ± 0.8, and the mean birth weight at delivery was 1664 ± 506 g. 38.0% of infants were very low birth weight (<1500 g). Stillbirth, crude perinatal mortality and corrected perinatal mortality rates were 23.4‰, 64.3‰ and 27.4‰, respectively. 11.7‰ of infants had some major congenital anomaly. 54.4% of infants required ventilation or oxygen therapy or both. The most common neonatal complication were respiratory distress (17.1%), transitoric tachypnoe (5.2%), sepsis or pneumonia (25.5%), intraventricular hemorrhage (4.3%) and jaundice (11.4%). Conclusions: Both the maternal and neonatal risks should be considered when patients with triplets are counseled before the decision to continue the triplet gestation or to choose multifetal pregnancy reduction is made.

Actions (login required)

Edit Item