A másodlagos károsodások jelentősége a súlyos agykárosodást szenvedett betegek rehabilitációja során = Consequence of secondary complications during the rehabilitation of patients with severe brain injury

Dénes, Zoltán (2009) A másodlagos károsodások jelentősége a súlyos agykárosodást szenvedett betegek rehabilitációja során = Consequence of secondary complications during the rehabilitation of patients with severe brain injury. Orvosi Hetilap, 150 (4). pp. 165-169. ISSN 0030-6002

Text oh.2009.28357.pdf Restricted to Repository staff only until 31 January 2029. Download (159kB)

Abstract

Baleset vagy betegség következtében az emberi szervezetet érő primer károsodások (agysérülés) mellett a másodlagos károsodások határozzák meg a páciens helyreállításának lehetőségét, a rehabilitáció során elérhető maximális funkcionális állapotot és a későbbiekben a beteg életminőségét. Ezért az egészségügyi ellátás során a másodlagos károsodások kialakulásának megakadályozása legalább olyan jelentőségű, mint a primer prevenció. Célkitűzések: A súlyos agysérülést követően kialakuló legfontosabb másodlagos károsodások meghatározása, ezek rehabilitációt befolyásoló hatásának vizsgálata. Módszer: Retrospektív vizsgálat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Koponyaagy-sérültek Rehabilitációs Osztályán. Eredmények: A 2004. év folyamán kezelt 166, baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett páciens átlagéletkora 33 év (8–83) volt. A betegek többsége (125/166) közlekedési balesetben sérült meg, a többiek magasból esés, verekedés, lövés vagy robbanás következtében. Az intenzív osztályról közvetlenül 64, második helyről (például: traumatológia, idegsebészet vagy neurológia) 18 beteget vettünk át. A balesettől számolva átlagosan az 50. (21–177.) napon vettük át a betegeket rehabilitációra. Felvételkor 83 beteg hemipareticus, 54 tetra-, 1 parapareticus volt, míg 28 betegnél nem észleltünk paresist. Huszonhét beteget vegetatív, 38-at pedig minimálisan tudatos állapotban vettünk fel. A súlyos agysérült betegek felvételekor észlelt és a rehabilitáció során kezelt leggyakoribb szövődmények: ízületi contractura (47%), decubitus (35%), légúti (14%) és húgyúti (11%) infekciók, heterotop ossificatio (17%), alultápláltság (20%). A rehabilitáció során a szövődményes esetekben az önellátás terén azonos ápolási idő alatt rosszabb funkcionális eredményeket értünk el, és az ápolási idő is jelentős mértékben meghosszabbodott. Következtetések: A szövődmények kialakulásának megakadályozására irányuló tevékenységeket már a primer ellátóhelyen meg kell kezdeni. Az akut ellátás után a többszörös funkciókárosodott (motoros, kognitív, kommunikációs, pszichoszociális problémák) súlyos agysérült betegek rehabilitációját centrumokban érdemes végezni, ahol ilyen betegek ellátására specializálódott teamek dolgoznak. Optimális megoldás, ha a neurointenzív osztályokról vagy az akut osztályokról minél korábban és közvetlenül a rehabilitációs osztályokra kerülnek a betegek, így a másodlagos károsodások kialakulásának lehetősége jelentősen csökkenhet. | Recovery from brain injury is not only determined by the primary injury, but a very important element is the development of secondary complications which have a major role in determining the possibility of the achievement of available maximal functional abilities and the quality of life of the patients and their family after rehabilitation. This is why during medical treatment the prevention of secondary complications is at least as important as the prevention of primary injury. Aim: Determination of the most important secondary complications after severe brain injury, and observation of these effects on the rehabilitation process. Methods: Retrospective study in the Brain Injury Rehabilitation unit of the National Institute for Medical Rehabilitation in Hungary. Results: 166 patients were treated with brain injury; the mean age of the patients was 33 (8–83) years in 2004. The majority of patients suffered traumatic brain injury in traffic accidents (125/166), while the rest of them through falls or acts of violence. Sixty-four patients were admitted directly from an intensive care unit, 18 from a second hospital ward (traumatology, neurosurgery or neurology) and the rest of the patients were treated in several different units before they were admitted for rehabilitation. The time that has elapsed between injury and rehabilitation admission was 50 days (21–177). At the time of admission 27 patients were in a vegetative state, 38 patients in a minimal conscious state, and 101 patients had already regained consciousness. 83 patients were hemiparetic, 54 presented tetraparesis, and 1 paraparesis, but 28 patients were not paretic. The most frequent complications in patients with severe brain injury at admission in our rehabilitation unit were: contractures (47%), pressure sores (35%), respiratory (14%) and urinary (11%) tract infections, malnutrition (20%). The functional outcome was worse in the cases arriving with secondary complications during the same rehabilitation period. The length of stay in the rehabilitation unit was much longer in these cases. Conclusions: We strongly suggest that actions to prevent secondary complications must be started at the acute care unit. After acute care, rehabilitation of patients with severe brain injury should be performed in specialised centers with multidisciplinary team for different functional deficits (physical, cognitive, communicational, psycho-social impairments). Early and direct admission from neurointensive unit to rehabilitation centrum seems to be optimal for best patient outcome, because this lowers the chance for the development of secondary complications.

Actions (login required)

Edit Item