Interferonalapú versus direkt antivirális terápia a krónikus B hepatitis kezelésében = Interferon versus direct antiviral therapy in patients with chronic hepatitis B

Tornai, István (2011) Interferonalapú versus direkt antivirális terápia a krónikus B hepatitis kezelésében = Interferon versus direct antiviral therapy in patients with chronic hepatitis B. Orvosi Hetilap, 152 (22). pp. 869-874. ISSN 0030-6002

Text oh.2011.29081.pdf Restricted to Repository staff only until 31 May 2031. Download (164kB)

Abstract

A krónikus B-vírus hepatitis kezelése ma is komoly kihívást jelent. A kezelés indikálásakor, majd közben is, számos paramétert kell figyelembe venni. A kezelés lehetséges végpontjai és azok tartóssága is nagyon különböző. A HBeAg-pozitív és -negatív aktív betegek egyaránt kezelést igényelnek, amely két különböző stratégiával történhet. Az interferonalapú kezelés meghatározott ideig tart, következtében a betegek egyharmadában várható tartós immunválasz, amely a kezelés után akár évekkel is úgynevezett indukált remissziót eredményezhet. A nukleozid- vagy nukleotidanalógokkal (NA) általában folyamatos kezelésre van szükség az úgynevezett fenntartott remisszió érdekében, mivel a kezelés abbahagyását követően gyakori a relapsus. Az NA-k esetén emellett fontos szempont a rezisztencia kialakulása és az antivirális hatás elvesztése a tartós adagolás során. Első vonalbeli kezelésként jelenleg három gyógyszer választható, ezek a pegilált interferon-alfa-2a, az entecavir és a tenofovir. Ellenjavallat hiányában érdemes az immunválasz indukciójára a kezelést interferonnal kezdeni, amelyet szükség esetén NA-val lehet folytatni. Orv. Hetil., 2011, 152, 869–874. | Treatment of chronic hepatitis B is still challenging. Lots of parameters are needed to be considered before and during the therapy. There are several possible endpoints and their durability is very much variable. Patients with HBeAg-positive and HBeAg-negative hepatitis B need treatment. Two different strategies are available. Interferon-based therapy is a limited treatment, which might result in a sustained immune response in about one third of the patients, leading to an induced remission, sometimes years after the end of the treatment. According to the other strategy a continuous, indefinite oral nucleoside/nucleotide analogue (NA) treatment is administered to maintain a remission. However, relapse is rather frequent after the cessation of this therapy. During the long-term NA treatment drug resistance can lead to the loss of antiviral effect. Three first-line drugs are recommended, pegylated interferon alfa-2a, entecavir and tenofovir. If there is no contraindication to interferon, it is worth trying to achieve immune control and an induced remission. In patients, who do not respond to interferon, a sequential NA therapy is indicated. Orv. Hetil., 2011, 152, 869–874.

Actions (login required)

Edit Item