Retrobulbaris haematoma (orbitakompartment-szindróma) által okozott vakság = Blindness caused by retrobulbar hemorrhage (orbital compartment syndrome)

Klenk, Gusztáv (2010) Retrobulbaris haematoma (orbitakompartment-szindróma) által okozott vakság = Blindness caused by retrobulbar hemorrhage (orbital compartment syndrome). Orvosi Hetilap, 151 (38). pp. 1537-1544. ISSN 0030-6002

Text oh.2010.28951.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2030. Download (235kB)

Abstract

A szerző osztályán 2007 augusztusától 2010 márciusáig 199 arcközéptörést szenvedett beteg közül öt betegnél alakult ki a sérülést követően retrobulbaris haematoma (2,5%). Ezen betegek közül négy vesztette el véglegesen és teljesen szeme világát az érintett oldalon. Egy betegnél az időben történt beavatkozás a szemet megmentette. A szerző a különböző osztályokról gyakorlatilag vak állapotban érkezett betegek retrospektív analízisét ismerteti. Az orbitatörés miatt létrejövő, szemgolyó mögötti vérzés – retrobulbaris haematoma – és oedema a kevéssé tágulni képes orbitában gyors nyomásfokozódást okoz – orbitakompartment-szindróma –, és emiatt alakul ki a nervus opticus ischaemiája, nekrózisa és a következményes vakság. A retrobulbaris haematoma tüneteinek (proptosis, chemosis, ecchymosis, ophthalmoplegia, mydriasis), illetve panaszainak észlelésekor (fájdalom, diplopia, látásélesség-csökkenés, majd vakság) azonnal elkezdett gyógyszeres (intravénás szteroid, mannitol, acetazolamid kombináció) és sebészi kezelés (lateralis canthotomia, cantholysis és orbitadekompresszió) esélyt adhat a beteg szemének, látásának megmentéséhez, ellenkező esetben már akár 20 percen túl is irreverzíbilis, végleges vakság alakul ki. A retrobulbaris haematoma leírása és kezelése nem szerepel a magyar egyetemi tankönyvek tananyagában, ezért, sajnos, a betegekkel először találkozó kollégák – amint azt a bemutatott esetek történetei is jelzik – bizonytalanok a diagnózist, a sürgősséget és a tennivalókat illetően. A szerző hiánypótlásként foglalja össze a tünetegyüttest és a kezelés lehetőségeit. A kórkép ismerete mellett elképzelhető, hogy az előfordulás gyakoribb, mint gondolnánk. A korrekt betegellátás céljából lehetséges, hogy az egyetemi, illetve posztgraduális képzésben is szükség lenne a betegség ismertetésére. Orv. Hetil., 2010, 38, 1537–1544. | In the author’s department, 5 patients developed retrobulbar hemorrhage from the 199 patients with midface fractures, between August 2007 and March 2010 (2.5%). 4 of these patients became irreversibly blind on the affected eye. With timely treatment, one patient avoided blindness. The author presents a retrospective analysis of the patients from different departments with midface/orbital fractures and blindness. Bleeding and oedema behind the eyeball due to midface/orbital fractures in the relatively non-expandable orbit results a quick elevation of orbital pressure and consequently diminished circulation, ischemia, and later necrosis of the optic nerve (orbital compartment syndrome) with irreversible blindness. Immediate medical (high dose of intravenous steroids, mannitol, acetazolamide) and surgical intervention (lateral canthotomy, cantholysis, orbitotomy) on noticing the signs (proptosis, ecchymosis, ophthalmoplegia, mydriasis) and symptoms (pain, diplopia, decreased visual acuity, blindness), of a retrobulbar hemorrhage could theoretically give a chance to save the affected eye. Treatment started beyond 20 minutes of onset of blindness, might not revert the vision. Unfortunately, the description and treatment of the retrobulbar hemorrhage and the orbital compartment syndrome is not within the curriculum of the medical university, thus young colleagues could have vague idea about the diagnosis, the urgency and the treatment – as shown in these cases. With the introduction of these cases the author would like to highlight the signs, symptoms and necessary treatment. Knowledge of the disease could also increase the detected number of retrobulbar hemorrhages, which might be less rare than we think. Including the disease into the medical curriculum and postgraduate trainings could help to reduce the number of sad cases in the future. Orv. Hetil., 2010, 38, 1537–1544.

Actions (login required)

Edit Item