A humán parechovírusok klinikai jelentősége és első hazai azonosítása = Clinical significance and the first identification of human parechoviruses in Hungary

Reuter, Gábor and Új, Mária and Pankovics, Péter and Kolozsi, Tímea and Mihály, Ilona and Liptai, Zoltán and Boros, Ákos (2011) A humán parechovírusok klinikai jelentősége és első hazai azonosítása = Clinical significance and the first identification of human parechoviruses in Hungary. Orvosi Hetilap, 152 (25). pp. 1007-1012. ISSN 0030-6002

Text oh.2011.29144.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2031. Download (183kB)

Abstract

A humán parechovírusok (HPeV) a Picornaviridae család tagjai. Általánosan elterjedt enteralis kórokozók emberben, amelyek sokféle klinikai kórképben játszhatnak szerepet. Jelenleg 16 genotípusa (HPeV1–16) ismert. Azonosításáról Közép-Európában még nem számoltak be. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja a HPeV kimutatása és azonosítása volt molekuláris módszerekkel „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejtkultúrákból, amelyek 1990 és 2004 között kerültek archiválásra két hazai virológiai laboratóriumban. Módszer: Az első laboratóriumból a minták gastroenteritisben szenvedő, 10 éven aluli gyermekek székleteinek a korábbi protokollok szerint rutinszerűen „enterovírusra” tenyésztett mintái voltak, amelyek sejtkárosító hatást mutatattak 1990 és 2000 között. A második laboratóriumból származó 2 széklet, 1 liquor és 1 garatmosó folyadék „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejttenyészeteit vizsgálták újra, amelyek neutralizálhatók voltak HPeV1 immunszérummal 2000 és 2004 között. A mintákat reverz transzkripció-PCR (RT-PCR) módszerrel vizsgálták a HPeV 5’UTR konzervatív régiójára tervezett primerekkel. Specifikus primereket terveztek a HPeV strukturális régiójának (VP0-VP3-VP1) meghatározásához. Eredmények: A 66 archivált mintából 9-ben (9,1%) sikerült HPeV-t kimutatni az első laboratóriumból és mind a 4 mintában a második laboratóriumból. Tíz minta HPeV1-et, 2 HPeV4-et tartalmazott, 1 mintából a HPeV típusát nem sikerült meghatározni. Három HPeV1 genetikai csoportot lehetett azonosítani a vírusizolálás éve szerint (1990/1991, 1992/1995 és 1998) az első laboratóriumban. A HPeV1 a következő klinikai szindrómákban szerepelt a második laboratóriumból: gastroenteritis (24 éves felnőtt), recidív stomatitis aphtosa (42 éves felnőtt), encephalitis (15 hónapos kisgyermek) és ataxia cerebellaris acuta (10 éves gyermek). Következtetések: A szerzők első alkalommal azonosítottak HPeV-t Közép-Európában. A HPeV-k kimutatása és azonosítása olyan archivált sejtkultúrákon történt, amelyek korábban nem meghatározott „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató ágenst tartalmaztak. Ezek a megfigyelések segítik e vírusok genetikai sokszínűségének és evolúciójának, valamint a fertőzések klinikai jelentőségének és spektrumának tisztázását. Orv. Hetil., 2011, 152, 1007–1012. | Human parechoviruses (HPeV) belonging to the family Picornaviridae are widespread enteric pathogens and are associated with various clinical syndromes in human. At present, 16 HPeV genotypes (HPeV1–16) are known. There is no report on the detection of HPeVs in Central Europe. Aims: The aim of the retrospective study was to detect and characterize HPeVs using molecular methods in cell cultures with “enterovirus-like” cytophatic effect (CPE) archived between 1990 and 2004, in two virology laboratories, in Hungary. Materials and methods: In Laboratory I, fecal samples from children with symptoms of gastroenteritis under the age of 10 years were cultured as a previous routine diagnostic laboratory protocol for “enterovirus”. Cell cultures indicating CPE were archived between 1990 and 2000. In Laboratory II, 2 fecal samples, a liquor and a nasopharyngeal aspirate were re-tested which contained an “enterovirus-like” virus in cell cultures and were positive by HPeV1 neutralization immunosera between 2000 and 2004. Specimens were tested retrospectively for HPeV by reverse transcription–PCR (RT-PCR) method using 5’UTR conserved primers. Specific primers were designed to determine the HPeV structural region (VP0-VP3-VP1). Results: 9 of the 66 archived samples (9.1%) from Laboratory I and all the 4 samples from Laboratory II were found to be HPeV-positive. 10 samples were identified as HPeV1, 2 were HPeV4 and 1 could not be determined. 3 HPeV1 clusters were identified in Laboratory I according to the isolation date originated from years 1990/1991, 1992/1995 and 1998. HPeV1 was detected in clinical syndromes: gastroenteritis (in a 24-years-old adult), recurrent stomatitis aphtosa (in a 42-years-old adult), encephalitis and ataxia cerebellaris acuta in infants and children in Laboratory II. Conclusions: This is the first detection of HPeVs in Central Europe. Detection and genetic characterization of HPeV in available historical samples infected with previously unidentifiable agents with “enterovirus-like” cytopathogenic effect may help to understand the clinical importance and spectrum of the infections and the genetic diversity and evolution of these viruses. Orv. Hetil., 2011, 152, 1007–1012.

Actions (login required)

Edit Item