A Magyar Királyi Honvédség karhatalmi alkalmazásának szabályozása a Horthy-korban, császári és királyi előzményekkel

RAVASZ, István (2015) A Magyar Királyi Honvédség karhatalmi alkalmazásának szabályozása a Horthy-korban, császári és királyi előzményekkel. Rendvédelem-történeti Füzetek, 25 (47-50). pp. 51-68. ISSN 1216-6774

Preview

Text RTF_XXVevf_47-48-49-50sz_051-068.pdf Download (694kB) | Preview

Abstract

A magyar karhatalmi tevékenység vizsgált időszaka történetének a csapaterős karhatalmi tevékenységével foglalkozott a szerző művében. E tekintetben lényegében kontinuitás állapítható meg a dualizmus kori és a két világháború közötti Magyarország csapaterős karhatalmi tevékenysége és annak szabályozása tekintetében, bár kisebb eltérésektől nyilvánvalóan nem volt mentes a fejlődési folyamat. Az alkotásból egyértelműen kiderül, hogy a katonai karhatalom bevetésére a legvégső esetben kerülhetett sor. A korabeli magyar rendvédelmi testületek — a II. világháború időszakát leszámítva, amikor a háborús tapasztalatok nyomán a Magyar Királyi Csendőrség kötelékében karhatalmi zászlóaljakat hoztak létre az ellenséges diverziós cselekmények meggátlása érdekében — lényegében nem is voltak alkalmasak jelentősebb karhatalmi erő létrehozására, hiszen Magyarországon egyedül a fővárosi rendőrség rendelkezett a két világháború közötti időszakban karhatalmi feladatok ellátására specializált század, majd zászlóalj erejű alakulattal. A csendőrség személyi állománya, a felszereltsége és kiképzettsége alapján ugyan alkalmas volt csapaterős karhatalmi teendők ellátására is, azonban a testület létszámából és diszlokációjából fakadóan gyakorlatilag csupán csekélyebb létszámú karhatalmi alakulat ideiglenes létrehozására volt alkalmas. Az alaphelyzet tehát a két világháború közötti időszakban is megegyezett a dualizmuskorival, nevezetesen a jelentősebb létszámot igénylő karhatalmi feladat ellátására egyértelműen a haderő volt a legalkalmasabb, így ezen teendőket is e szervezet látta el.

Actions (login required)

Edit Item