Az érsérülések ellátásának fejlődése napjainkig = The development of the treatment of vascular injuries until today

Nagy, Imre (2019) Az érsérülések ellátásának fejlődése napjainkig = The development of the treatment of vascular injuries until today. Orvosi Hetilap, 160 (28). pp. 1112-1119. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2019.31463.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Az érsérültek ellátása nem választható el a sebek kezelésétől, ennek folytán pedig kedvező kezelési módszerek után kutatva akár évezredekkel is visszakanyarodhatunk a múltba. A különböző háborús és háborúmentes időszakokban más és más típusú sérülések keletkeztek és keletkeznek napjainkban is. A leleményes ellátószemélyzet ennek megfelelően mindig igyekezett és igyekszik jobbnál jobb módszereket kifejleszteni a sérült testrész, illetve a sérülést elszenvedett ember életének megmentésére. Jelen dolgozat azt a célt tűzte ki, hogy egyrészt vázlatosan, de megmutassa azokat a nagyobb léptékű változásokat, amelyek eredményeképpen az érsérültek ellátása komoly minőségi változáson ment át az elmúlt évtizedekben, másrészt a hazai szakirodalom áttekintésével és abból néhány fontos közlés kiemelésével igazolja, hogy a korszerű technika alkalmazása révén a hazai érsebész- és traumatológustársadalom is megállja a helyét nemzetközi szinten is. Az érsérülések ellátása évezredekre nyúlik vissza. Az Ebers-papirusz szakszerű útmutatást adott a sebek kezeléséhez. Hippokratész nyomókötést javasolt. Később Ambroise Paré ligaturát alkalmazott. A háborús sérültek számos tapasztalattal szolgáltak. A huszadik század elején egyre gyakrabban használtak autológ vénákat. DeBakey amputációs rátája 49%, Hughesé 7–22%, Riché 12,7%. A sebészeti technikának, az antibiotikumoknak és a transzfúziók elterjedésének köszönhetően a csonkolási ráta lecsökkent. Az iraki és az afganisztáni háborúk – amelyek 2003 és 2011 között zajlottak – olyan súlyos sérülésekhez vezettek a robbantásos és lőtt sérülések által, mint még soha más háborúk. Napjaink kihívásai a közlekedési balesetekből és az erőszakos cselekményekből adódó sérülések. Az endovascularis intervencionális technika elterjedt. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1112–1119. | Abstract: The healing of vascular injuries goes hand in hand with the healing of scars, which means we can search for various methods from centuries ago. The different ages, with or without wars, showed and show a huge variety of injuries, up until this day. The healers have always tried their best to come up with the best possible methods taking care of the injured body parts, and help the patients survive. This article is aiming to show the main changes in vascular healing, in an enjoyable and colourful way. While focusing on the past few decades of quality development and having a look at Hungarian literature, the reader shall learn that Hungarian vascular surgery and traumatology is on a very high level and is keeping up with the international stage, as using modern techniques. The treatment of vascular injuries has been around for thousands of years. The Ebers Papyrus gave a professional guidance in the treatment of wounds. Hippocrates recommended compressing dressing. Later on, Ambroise Paré performed ligatures. War injuries serve with numerous experiences. In the begining of the 20th century, autolog veins are used more and more often. The amputation rate of DeBakey is 49%, of Hughes is 7–22%, and of Rich is 12.7%. Thanks to surgical technique, antibiotics and the use of transfusion, the rate of amputation has been decreasing. The wars of Iraq and Afganistan – between 2003 and 2011 – left the injured with more serious explosive and gunshot wounds than ever before. The challanges of nowadays are the injuries caused by accidents and violent acts. Also, endovascular interventions are widespread. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1112–1119.

Actions (login required)

Edit Item