Szilasi Vilmos és a husserli fenomenológia

Lengyel, Zsuzsanna Mariann (2013) Szilasi Vilmos és a husserli fenomenológia. In: Kortársunk, Husserl: Tanulmányok a 150 éves Edmund Husserl filozófiájáról. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, Hungary, pp. 265-275. ISBN 978-963-312-167-2

Preview

Text LZSM - Szilasi és a husserli fenomenológia.pdf - Published Version Download (777kB) | Preview

Abstract

A fenomenológiai filozófia első magyarországi megjelenése Zalai Béla, Szilasi Vilmos és Enyvári Jenő nevéhez köthető. Szilasit – aki 1919 után az Edmund Husserl által alapított Filozófiai intézet munkatársa lett, majd 1947-ben megkapta a Freiburgi Egyetemen Husserl és Heidegger volt tanszékének vezetését – a nemzetközi irodalom ma is olyan neves Husserl tanítványok között tartja számon, mint Max Scheler, Edith Stein, Martin Heidegger, Eugen Fink, Roman Ingarden, Jan Patocka, Nicolai Hartmann, Ludwig Landgrebe, Oscar Becker, és Adolf Reinach. 1959-ben jelent meg Szilasi legjelentősebb Husserl-interpretációja (Einführung in die Phänomenologie Edmund Husserls), emellett azonban több kisebb tanulmánya is foglalkozott Husserl tanainak összefoglaló ismertetésével („Edmund Husserl” Nyugat 1930/7.; „Werk und Wirkung Husserls” in: Philosophie und Naturwissenschaft; „Kant, Husserl, Heidegger” in: Macht und Ohnmacht der Geistes). Tanulmányom célja e szövegekből kiindulva elsősorban nem Husserl és Szilasi párhuzamos olvasása (bármennyire termékeny legyen is ez), hanem annak bemutatása, hogy Szilasi felől milyen kép bontakozik ki a husserli fenomenológiáról, és saját filozófiai koncepciója hogyan kapcsolódott ténylegesen Husserlhez. Ennek során a következő kérdésköröket igyekszem körbejárni: 1. Szilasi a Husserl előadások legtöbbjét hallotta, mégis az volt a meggyőződése, hogy az eddig ismeretlen Husserl művek hozzáférhetővé tételével, a fenomenológia olyan alakban áll előttünk, amely tanítványként nem volt megismerhető. Ma már egy egészen új fenomenológiát ismerhetünk meg, mert most látható először az egész életműből, hogy Husserlt milyen szándékok vezették. Szilasi Husserl-értelmezései e szándékokról szólnak. 2. Miközben a hazai Husserl-recepció középpontjában csupán a Logikai vizsgálódások szövege állt, Szilasi a husserli fenomenológia egészéről igyekszik képet adni 3. Bár elismeri, hogy Husserl munkásságában három korszakot különböztethetünk meg, interpretációjában mégis inkább a leíró, a transzcendentális és a genetikus vagy konstitutív fenomenológia közötti összefüggés jelentőségét hangsúlyozta. 4. Felfogása szerint a husserli fenomenológiáról a legtöbbet Heidegger előadásaiból és írásaiból tudhat meg az ember, mert „Heidegger korszakalkotó munkái tökéletes radikalitással vezették véghez mindazon tendenciákat, melyek Husserl gondolatait megalapozzák és összefűzik”. (SZILASI 1930) 5. Mégsem értett egyet az akkoriban igen népszerű Husserl-kritikák egyikével sem, melyek pl. Heidegger, Sartre, Merleau-Ponty, vagy Lévinas nevéhez köthetők. A fenomenológiát ugyanis nem az újkantianus tudatfilozófia folytatásának, hanem transzcendentális ontológiának tekintette. 6. A Husserllal folytatott dialógusban, Szilasi végül megkísérelte a fenomenológiát (mint transzcendentális ontológiát) egy transzcendentális pozitivizmus irányában tovább fejleszteni. E kapcsolódási pontok elemzése azért fontos, mert egyfelől lehetőséget ad a hazai filozófia fenomenológiai kezdeteinek feltárására, másfelől a husserli gondolatvilág újfajta megvilágítását is eredményezheti.

Actions (login required)

Edit Item