Védett homokpusztagyepi lágyszárúak felvételezése egy soltvadkerti homoki borókás-nyárasban = Botanical Examinations on Protected Open Sand Steppe Herbs in a Poplarjuniper Sand Dune Habitat (Soltvadkert, Southern Great Plain, Hungary)

Schellenberger, Judit and Laczó, Márton and Barczi, Attila and Skutai, Julianna and Szirmai, Orsolya and Czóbel, Szilárd (2019) Védett homokpusztagyepi lágyszárúak felvételezése egy soltvadkerti homoki borókás-nyárasban = Botanical Examinations on Protected Open Sand Steppe Herbs in a Poplarjuniper Sand Dune Habitat (Soltvadkert, Southern Great Plain, Hungary). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 17 (1). pp. 1-14. ISSN 1589-4673

Preview

Text 01_Schellenberger.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Egy soltvadkerti (Dél-Alföld) homoki borókás-nyáras (M5, 91N0*, Junipero-Populetum albae) nyílt gyepmozaikjainak a természetvédelmi célú botanikai vizsgálatát mutatjuk be. Elvégeztük hat védett homokpusztagyepi lágyszárú, az Alkanna tinctoria, a Dianthus serotinus, a Gypsophila arenaria, az Onosma arenaria, a Stipa borysthenica és a Tragopogon floccosus állománybecslését és lokális termőhelyi jellemzőinek felmérését 2014 júniusában és júliusában. Az állománybecslések során a random módon kijelölt 10 db 20×20 mes mintavételi négyzetben feljegyeztük a célfajok tőszámait. A célfajok termőhelyi jellemzőinek feltáráshoz cönológiai felvételezéseket is végeztünk fajonként 5-5 db, célzottan kiválasztott 2×2 m-es mintanégyzetben. A kvadrátok a célfajok kiterjedtebb foltjaira voltak reprezentatívak. A hat védett növényfaj összesen 18929 egyede él a homoki borókás-nyáras nyílt gyepfoltjaiban, amely négyzetméterenként 0,32 védett növényt jelent. A vizsgált fajok közül legnagyobb és legstabilabb állománnyal a Stipa borysthenica rendelkezett. Stabil állomány jellemezte ugyanakkor az Alkanna tinctoriat, a Dianthus serotinust, a Gypsophila arenariat és a Tragopogon floccosust is, míg az Onosma arenaria csekélyebb állománnyal rendelkezett. A Borhidi-féle relatív ökológiai indikátorértékek teljesen nyitott, napfényes, szubmediterrán jellegű, vízhiányos és szélsőségesen tápanyagszegény termőhelyet jeleztek a célfajok kvadrátjaiban. Ettől csak a Gypsophila arenaria kvadrátjai tértek el számottevően, amelyet a többváltozós statisztikai elemzések (PCA) is kimutattak. A határozott elkülönülést magyarázza, hogy a Gypsophila arenaria lokálisan a buckaközi mélyedések viszonylag jobb víz- és tápanyag-ellátottságú termőhelyeit preferálta. Az Alkanna tinctoria, a Dianthus serotinus és a Tragopogon floccosus termőhelyi jellemzői hasonlóak voltak, nagyobb foltjaik elsősorban buckatetői és buckaoldali pozícióban fordultak elő. Az Onosma arenaria termőhelyi preferenciája széles skálán mozgott.

Actions (login required)

Edit Item