Achillotenotomiák hosszú távú eredményei spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegekben = Long-term follow-up of achillotenotomy in patients with cerebral palsy

Kérő, Gábor and Frigyesi, László and Szabó, Tamás and Than, Péter and Vermes, Csaba (2020) Achillotenotomiák hosszú távú eredményei spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegekben = Long-term follow-up of achillotenotomy in patients with cerebral palsy. Orvosi Hetilap, 161 (8). pp. 306-312. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2020.31669.pdf Download (338kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: A spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegek kezelésének egyik legfontosabb faktora az állást és a járásképességet befolyásoló equinuscontractura műtéti megoldása. Klinikánkon nyílt Z-achillotenotomia mellett az Achilles-ín percutan tripla hemisectióját végezzük rutinszerűen. Célkitűzés: Munkánk célja volt, hogy a klinikánkon spasticus cerebralis paresises betegeken végzett achillotenotomiák hosszú távú eredményeit elemezzük, keressük a fő komplikációk prediszponáló faktorait, illetve összehasonlítsuk a nyílt és percutan végzett műtétek hosszú távú kimenetelét. Módszer: Klinikánkon 1990 és 2006 között 211 betegnél, összesen 347 esetben végeztük el az Achilles-ín megnyújtását. 261 esetben percutan, 86 esetben pedig nyílt feltárásból történtek a műtétek. Munkánk során a betegek átlagosan 15 éves utánkövetésének retrospektív analízisét végeztük el. Az egyes esetek hosszú távú eredményeit a műtéti életkor, az alapbetegség topográfiai megjelenési formája és a cerebralis paresis súlyossága alapján elemeztük. A betegek járóképességét, illetve annak változását a kezelés során az úgynevezett ’Physician Rating Scale’ pontrendszer szerint értékeltük. Eredmények: Recidív equinuscontractura miatt 74 esetben végeztünk reachillotenotomiát (21,3%); 14 esetben (4%) a reachillotenotomiát második alkalommal is el kellett végezni. Túlkorrekcióval 12 esetben (3,5%) találkoztunk. Fiatalabb életkorban (<7 év) operált, illetve súlyosabb paresis (GMFCS II–III.) esetén bizonyult a recidívaráta a legmagasabbnak (~26%). A recidíva 9 és 14 éves kor között jelentős halmozódást mutatott. Következtetés: A műtétet követő legfontosabb komplikáció a recidíva volt. Recidíva a legnagyobb arányban a fiatalabb korban operált, az alapbetegség súlyosabb formájában szenvedő betegeknél jelentkezett. Megfigyeltük, hogy a recidíva szoros összefüggést mutat a testnövekedéssel, illetve halmozódást mutat serdülőkorban. Orv Hetil. 2020; 161(8): 306–312. | Abstract: Introduction: The surgical solution of equinus deformity is one of the most important factors in the treatment of patients with cerebral palsy. We perform open Z achillotenotomy and percutaneus triple hemisection routinely in our department. Aim: The goal of our work was to analyze the long-term results of achillotenotomies in patients with cerebral palsy, to look for predisposing factors of major complications, and to compare the results of the performed operative methods. Method: Between 1990 and 2006, we performed 347 surgical Achilles tendon lengthenings. In 261 cases, the operations were performed percutaneusly, and in 86 cases we performed open Z achillotenotomy. The average follow-up time was 15 years. The long-term outcomes were analyzed based on the age at surgery, the topographic appearance and the severity of cerebral palsy. Analysis regarding functional outcome was based on the widely known Physician Rating Scale system. Results: Due to recurrent equinus deformity, re-achillotenotomy was performed in 74 cases (21.3%), and in 14 cases (4%) the re-achillotenotomy needed to be performed a second time. We encountered overcorrection and calcaneus deformity in 12 cases (3.5%). Recurrence rate was higher in patients operated at a younger age (<7 years) and in patients with a more severe cerebral palsy (GMFCS II–III, ~26%). Recurrence showed accumulation in patients 9–14 years old. Conclusion: The major complication we encountered was recurrence of the equinus deformity. The majority of relapses occured in patients who were operated at a younger age and suffered from a more severe form of cerebral palsy. We observed that recurrence showed an association with growth and accumulated in aldolescence. Orv Hetil. 2020; 161(8): 306–312.

Actions (login required)

Edit Item