Genesis of Spatiology : Works of Gyula Hajnóczi on the Field of Architectural Theory of Space = A spaciológia genezise : Hajnóczi Gyula építészeti térrel foglalkozó munkái

Daragó, László (2021) Genesis of Spatiology : Works of Gyula Hajnóczi on the Field of Architectural Theory of Space = A spaciológia genezise : Hajnóczi Gyula építészeti térrel foglalkozó munkái. ÉPÍTÉS - ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 49 (1-2). pp. 229-254. ISSN 0013-9661 (nyomtatott); 1588-2764 (elektronikus)

Preview

Text article-p229.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (1MB) | Preview

Abstract

We can find the sprouts of the architectural approach of space in ancient Greek Philosophy. The process lasts from the Pythagorean notion (kenon) – which is the emptiness between the numbers – to the definition of space by St Augustine, where he determines the forming of space as the main role of architecture. The enquiry regarding architectural approach of space intensified after the Second World War – Hajnóczi joined into this discourse with his works on the field of spatial theory in the 1960’s. He intended to create a unified framework for the different approaches of space from different fields of science. This common range of interpretation is deriving from the analytic understanding of space – that is Spatiology. Overviewing Hajnóczi’s theoretical works we will try to show the evolution of his thoughts and will try to identify the antecedents of his theoretical structures in the works of contemporary thinkers. In his academic doctorate dissertation in 1977 with the analytic approach he subdivided the architectural space into its elemental spatial relations generated by the constructional objects and then he has attempted to give the quantitative and also the qualitative understanding of them. In his Genesis – as the last accord of his oeuvre – he tried to understand the particular elements of this system and also build an intelligent whole of them again. A tér építészeti értelmezésének megalapozását az európai kultúrában már a görög bölcseletben megleljük. A püthegóreusok számok közötti ürességétől (kenon) az építészeti tér Szt. Ágoston általi meghatározásáig tart a folyamat, melyben végül az építészet legfőbb feladataként a tér alakítását határozták meg. Ezen értelmezések körüli érdeklődés felizzott a második világháborút követő időben - ebbe a diskurzusba kapcsolódott be Hajnóczi Gyula térelméleti munkássága az 1960-as években. Azzal a szándékkal lépett fel, hogy egységes keretet adjon a sok tudományág felől érkező építészeti tér-értelmezéseknek. Ez a közös értelmezési tartomány a tér analitikus értelmezéséből sarjad – ezt a tértudományt nevezte el spaciológiának. Végigtekintve Hajnóczi Gyula térelméleti műveit igyekszünk bemutatni a gondolatok kifejlődésének folyamatát, valamint kísérletet teszünk arra, hogy felmutassuk a kortárs kutatók munkásságában Hajnóczi Gyula gondolati rendszerének előzményeit. Az 1977-ben megjelent akadémiai doktori értekezésében az építészeti tér analitikus értelmezésével szétbontotta az építészeti teret az azt meghatározó konstruktív közegek elemi térviszonylataira, és ezek mennyiségi és minőségi értelmezését kísérelte meg. Az életmű végső akkordjaként írt, Az építészeti tér genezise c. műve az analitikusan szétbontott és egyenként értelmezett térelemek rendszerének megértésére, az elemek újbóli összeépítésére tett kísérletet.

Actions (login required)

Edit Item