„Termő, ékes ág…” : Égi és földi anyakép az európai és a magyar költészetben

Cs. Varga, István (2022) „Termő, ékes ág…” : Égi és földi anyakép az európai és a magyar költészetben. A NŐI DIMENZIÓ - FEMME HARMONE : A KORTÁRS NŐI REFLEXIÓK FÓRUMÁNAK FOLYÓIRATA, 2 (Ksz.). pp. 153-169. ISSN 2786-3905

Preview

Text ND_2022KSZ_v2_2_CsVargaIstvan.pdf Download (361kB) | Preview

Abstract

A Biblia „… a könyvek könyve <...> Isten szíve dobog benne” (Gárdonyi). Teremtőjének jézusi képmását hordozza az ember: a nő és a férfi. A nőkép és anyakép a teremtés csúcspontja. A Teremtő az embert „ad imaginem et similitudiden” alkotta. „Termő ékes ág, te, / jó anya, / életemnek első asszonya” (Weöres Sándor: Anyámnak). A verses anyaképek ikonarcúsága: szakralitás – átragyogás. Égi és földi anyakép az európai lírában: Szophoklész, Dante, Villon, Goethe and „Das Ewig-Weibliche”, Puskin és Tatjana. Anyakép líránkban: Ómagyar Mária-siralom, Soproni virágének, Boldogasszony Anyánk… – Janus Pannonius, Petőfi, Arany, Gárdonyi, Ady, Babits, Juhász Gyula <...> József Attila, Illyés Gyula, Dsida, Radnóti <...> Pilinszky, Weöres, Vas István, Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri, Kalász László <...> Nagy Gáspár anyaképe. Konklúzió: „Értelem, te segíts nékem, / hordhassam dúlt anyaképem, / szolgálni győzzem” (Nagy László: Anyakép).

Actions (login required)

Edit Item